Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Második könyv. 1799-1832
85 mellőzik mindazt, a mi a régi katholikus rítusban az áldozat eszméjét kifejezte. Ez szükségszerű következménye volt az oltárok lerombolásának s asztallal való helyettesítésének, a miseszertartások elvetésének s a jelenlegi áldozási szertartás behozatalának, mely a valóságos és lényegi jelenlétnek s az áldozatbemutatás minden tényének eszméjét teljesen kizárja. Hasonlítsa össze bárki a fölszentelés és szentmiseáldozat szertartásait a Cranmer-féle szertartásokkal, okvetlenül be kell látnia, hogy ezekből a papi jelleg vagy az áldozat minden eszméje gondosan ki van küszöbölve. Eléggé kimutatta ezt GASQUET-nek a Közös imák könyvé-ről írt műve és Estcourt kanonoké, mely az anglikán fölszentelésekről szól. Az ilyen rendszeresen végbevitt liturgikus változtatások a lehető legjobb eszközök az angol reformátorok szándékának felismerésére. Azoknak szavai és tettei, kik ez új formulákat szerkesztették, nem hagynak fönn semmi kétséget. Határozottan ki akarták zárni az áldozó papság ősi fogalmát, mint a hogy az eucharisztikus áldozat eszméjét már száműzték. Oly emberek által végzett ordinátiók, kik a papi jellegre vonatkozó katholikus tant elvetik s a kik e czélra oly szertartásokat használnak, melyek ezen elvetés kifejezésére lőnek kiválasztva : kell, hogy mindenkor legalább is súlyos kétség tárgyát képezzék. Mi több, az anglikán egyház a legújabb időkig soha, még legnagyobb theologusaiban sem mutatott semmiféle hajlandóságot arra nézve, hogy az eucharisztikus áldozat azon tanához, vagy a keresztény pap oly eszméjéhez, minőt a katholikus egyház vall, visszatérjen. Lehet fölötte sajnálkozni, vagy lehet véleményváltóztatásnak bélyegezni, de soha sem lehet nem történtté tenni azt a történeti és doktrinális tényt, hogy az anglikán egyház 300 éven át elvetette a katholikus fölszente- lési szertartásnak lényeges jellegét és e helyett önkényüleg oly formát használt, mely az áldozópapság eszméjének kizárására volt kiválasztva. Magától értetik, hogy az anglikán rendek érvényességének hiánya az anglikán egyházra nézve egyszersmind az apostoli utódlás hiányát is magában foglalja. Azzal fejezem be tehát fejtegetésemet, hogy nincs okos ember, ki csak némi valószínűséggel is állíthatná az anglikán
