Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Második könyv. 1799-1832
53 elhagyta Nápoly törvényszéki termét, mert nem akarta, hogy ügyvédi tehetsége valamely rossz ügynek szolgáljon, vagy a hazugságot az igazság fölött való győzelemre segítse. A Szentháromság-kollégiumban a tudós Monck, később glocesteri püspök, volt görög tanára. Ez nem szűnt meg a fiatal Spencert a munkára ösztönözni. Az év végén a jobb tanulóknak a jeles osztályzatért való versenyén a legelső lett. Monck azt akarta, hogy Spencer egyetemi tanszékre törekedjék. Blomfield is hasonló nézeten volt. Csak György nem osztotta e nézetet s megmaradt elhatározása mellett. Mint a szabadművészetek újonnan felavatott mestere és osztálytársainak elseje, azon ünnepségek főrendezőjévé lön megválasztva, melyek ezen alkalommal az egyetem kanczellárjának, a glocesteri herczegnek, tiszteletére tartattak. György ezen megtisztelő megbízatásban azon tökéletes előkelőséggel járt el, melynek már a ryde-i és althorp-i családi estély alkalmával tanujelét adta. Cambridge-ben megismerte Denisont, Wodehouse-t, Carlisle-t, Hildquid-et, Brougham-ot, kik az anglikán egyházban, a parlamentben és Irhon kormányzásában tündöklöttek. Elhagyta az egyetemet, visszatért szülei birtokára, s ott várta, míg eléri azon kort, melyben elnyerhet az anglikán egyházban valamely javadalmat. Oxford különösen a szépirodaimat műveli ; Cambridge-ben a mathematika és exegezis játszák a főszerepet, de egyetlen egyetem sem szolgál különös előkészítőül a papi pályára. Az egyetem semmi tekintettel sincs azon különféle pályákra, melyeket hallgatói választani fognak. A leendő pap ép oly tanításban részesül, mint az ügyvéd, diplomata, kereskedő, tanár. Mindenki úgy rendezi be tanulmányait, a mint pályaválasztásának legjobban megfelel. Világos, hogy az ily rendszernek számtalan hátránya van ; de ellenkezőleg meg van az a nagyra becsülendő előnye, hogy összeolvasztja a tehetségeket, közelebb hozza egymáshoz a különböző hivatásköröket; hogy függővé teszi a papot azon társadalomtól, melytől az ott reá várakozó felsőbb szerep daczára sem fogja magát elkülöníteni ; hogy általánosítja a befolyásokat, egyiknek sem szabván határokat.
