Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Második könyv. 1799-1832
54 9. De hogyan képezze ki magát valaki a lelkek szolgálatára, — mint az egyház oly fönségesen mondja, — ha nem vonul időnkint a magányba, ha nem szakítja meg a világgal való érintkezést a végből, hogy sokkal jobban felkészülve térjen oda vissza az evangélium hirdetésére? A trienti zsinat égető szükségnek tett eleget, mikor katholikus szemináriumok fölállításáról gondoskodott. Sem a papi szellem, sem a szent tudomány nem fakad az emberi lélekben önmagától. Igaz, hogy az anglikán lelkész nem úgy fogja föl küldetését, mint a katholikus pap; tőle nem kívánják meg, mint a mi leendő papjainktól, a régi és újabb bölcsészet, a theologia, a vallási régiségtan, a kánonjog, a szentirásmagyarázat, az exegetikai munkák ismeretét, a nehezebb erények gyakorlatát. A mi papjaink arra lévén hivatva, hogy isteni Mesterünk szavai szerint a világ világossága és a föld sava legyenek, lépten-nyomon éreznék erre való elégtelenségöket, ha külön szemináriumokban nem látnák el magukat bőven útravalóval. «Mindig sajnáltam, hogy tiz évet nem töltöttem a theologia tanulmányozásában, mielőtt a tevékeny élet színterére léptem», irta Lacordaire* Hányán mondhatnák el ezt utána! Spencer a Cambridge után következő szünidő jó részét Fremantle Tamás barátjával töltötte. Csak a rideg, nehézkes jellemek nem találnak barátokat kollégiumi társaik között. A legnemesebb és legszilárdabb barátságok legtöbbször azon életközösségben birják gyökeröket, melyet a szülői házon kívül egy födél alatt töltöttünk és megszerettünk. Mikor Spencer a Szentháromság kollégium tagjává lett, Fremantle Oxfordban az orieli kollégiumba lépett. Mikor el kellett egymást hagy- niok, a két barát csak eltávolodott, a nélkül, hogy tulajdonkép megváltak volna egymástól. Egy nyáron ketten magukban bejárták Wales-et, s mikor már megelégelték a turista életet, egyidőre megpihentek a tenger partján, a kis Towin városban (Meridionetshire). Towin gyönyörűen fekszik egy félholdalakú földnyelven, melyet egyik oldalán a tenger hullámai verdesnek, a másikon Lacordaire: Lettres aux jeunes gens, XXII.
