Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A májusi törvények eredménytelen végrehajtása
12 MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM A fenti felirathoz egész Poroszországból mintegy 150 aláírót gyűjtöttek, a kiknek élén a maltai lovagrend nagymestere, Ratibor herczeg állott a rend más 15 tagjával. (Frankenberg gr., Stillfried-Alcantara gr. stb. Az egész maltai lovagrend akkor Poroszországban 152 tagot számlált.) A „Staats- Anzeiger“ később még néhány csatlakozási iratot közölt, miközben a hivatalos lapba ismételten becsúszott az a hiba, hogy a hozzájuk tartozó aláírásokat részben ismételve (két különböző számban) hozta. A „Germania“, a mely ezt szándékos hibának jelezte, a „hatósági szerkesztőségnek rágalmazása“ miatt ismét két hónapi fogsággal bűnhődött. A mint ezt kiállotta, az „állami katholikusok“ szerepe is majdnem lejárt, a kik manapság már jobban feledésbe mentek, mint a kereszténység régi korából való nazaraeusok és ebioniták.1) A pápaválasztás „Praesente eadavere“ bullája. E bulla már az előző évben is sok kellemetlen órát szerzett a hivatalos lapoknak. (Lásd I. köt. 311. 1.) Minden kigondolható módon igyekeztek azt kezükbe keríteni és közzétenni, részint hogy vele Bismarcknak 1872 május 14,-éről kelt pápaválasztási iratát utólag igazolják, részint hogy belőle a közelgő birodalmi választásoknál — úgy mint a pápa és csá- *) *) A császár válasza ama feliratra így szólt : „Azon szavak, melyeket Főmagasságod és sok, igen tekintélyes hitsorsosa hozzám intéztek, jól estek szívemnek, mert azokat uralkodói érzelmeimnek igazi méltánylása sugallta, a melyekkel én elődeim példáját követve összes alattvalóim, úgy a katholikusok, mint az evangélikusok javáért lelkesedem. Minél sürgősebben óhajtom az ország benső békéjét biztosítani, annál többre becsülöm katholikus alattvalóimnak szavait és méltányos óhajait, a kik a támadásoktól meg nem tévesztve, szilárdul megmaradnak nyílt törekvésük mellett, hogy a törvény alapján békés kiegyezést hozzanak létre. Ok előmozdítják szívem azon óhajának teljesülését, hogy a szerencsés viszony, melyben különböző felekezetű alattvalóim egymással és a kormánynyal éltek, újból megerősödjék s a további zavaroktól ment legyen ; s ők megerősítenek engem ama bizalmamban, melyet sohasem szűntem meg kath. alattvalóimnak hozzám s királyi házamhoz való hűségébe helyezni. Kegyeskedjék Főmagasságod a felirat összes aláíróinak hűségük kifejezéséért köszönetemet átadni. Babelsbergi várkastély, 1873 junius 22. Vilmos. „Ratibor herczegnek.“
