Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)

A májusi törvények eredménytelen végrehajtása

12 MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM A fenti felirathoz egész Poroszországból mintegy 150 aláírót gyűjtöttek, a kiknek élén a maltai lovagrend nagy­mestere, Ratibor herczeg állott a rend más 15 tagjával. (Fran­kenberg gr., Stillfried-Alcantara gr. stb. Az egész maltai lovag­rend akkor Poroszországban 152 tagot számlált.) A „Staats- Anzeiger“ később még néhány csatlakozási iratot közölt, mi­közben a hivatalos lapba ismételten becsúszott az a hiba, hogy a hozzájuk tartozó aláírásokat részben ismételve (két kü­lönböző számban) hozta. A „Germania“, a mely ezt szándé­kos hibának jelezte, a „hatósági szerkesztőségnek rágalma­zása“ miatt ismét két hónapi fogsággal bűnhődött. A mint ezt kiállotta, az „állami katholikusok“ szerepe is majdnem lejárt, a kik manapság már jobban feledésbe mentek, mint a keresz­ténység régi korából való nazaraeusok és ebioniták.1) A pápaválasztás „Praesente eadavere“ bullája. E bulla már az előző évben is sok kellemetlen órát szer­zett a hivatalos lapoknak. (Lásd I. köt. 311. 1.) Minden ki­gondolható módon igyekeztek azt kezükbe keríteni és közzé­tenni, részint hogy vele Bismarcknak 1872 május 14,-éről kelt pápaválasztási iratát utólag igazolják, részint hogy belőle a közelgő birodalmi választásoknál — úgy mint a pápa és csá- *) *) A császár válasza ama feliratra így szólt : „Azon szavak, melyeket Főmagasságod és sok, igen tekintélyes hitsorsosa hozzám intéztek, jól estek szívemnek, mert azokat uralkodói ér­zelmeimnek igazi méltánylása sugallta, a melyekkel én elődeim példáját követve összes alattvalóim, úgy a katholikusok, mint az evangélikusok javá­ért lelkesedem. Minél sürgősebben óhajtom az ország benső békéjét bizto­sítani, annál többre becsülöm katholikus alattvalóimnak szavait és méltányos óhajait, a kik a támadásoktól meg nem tévesztve, szilárdul megmaradnak nyílt törekvésük mellett, hogy a törvény alapján békés kiegyezést hozzanak létre. Ok előmozdítják szívem azon óhajának teljesülését, hogy a szeren­csés viszony, melyben különböző felekezetű alattvalóim egymással és a kormánynyal éltek, újból megerősödjék s a további zavaroktól ment legyen ; s ők megerősítenek engem ama bizalmamban, melyet sohasem szűntem meg kath. alattvalóimnak hozzám s királyi házamhoz való hűségébe he­lyezni. Kegyeskedjék Főmagasságod a felirat összes aláíróinak hűségük ki­fejezéséért köszönetemet átadni. Babelsbergi várkastély, 1873 junius 22. Vilmos. „Ratibor herczegnek.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom