Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
194 MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM az állandó „bejelentési kötelességet“ elvben megengedte, a nélkül, hogy annak módozataiban megegyezés jött volna létre. A Kopp-féle indítványokkal módosított törvényjavaslatnak most a képviselőházba kellett vándorolnia. Itt új nehézségek merültek fel. A nemzeti liberálisok, kik Miquel1) vezetése alatt már az urak házában ellenezték a püspök módost- tásait, most ismét fenyegetőztek vétójukkal. Ez arra indítá a kormányt, hogy egy áprüis 23.-áról kelt sürgönyzött (de ismét közzé nem tett) jegyzékben hivatalos ígéretet tegyen a szentszéknek, hogy a májusi törvények további revíziójára hajlandó. Azt remélte ugyanis, hogy ez által Rómát a „bejelentési kötelesség“ gyakorlati megvalósítására birja s így a nemzeti liberálisoknak kézzelfogható bizonyítékot nyújt a Vatikán békülékeny hangulatáról. Rómában tényleg készen állottak ily gyakorlati közeledésre. Az április 23.-áról kelt porosz jegyzékre csakhamar megérkezett a válasz : „A Vatikánból, április 25. Miután az alulírott bíboros államtitkár a porosz kormánynak a szentszék legutóbbi jegyzékére feleletül nyert április 23.-i jegyzékét 0 Szentségének tudomására hozta, siet Nagyméltóságoddal a következőket tudatni : Benső megelégedéssel vette tudomásul a szent Atya mindenekelőtt azt, hogy a szentszék indítványát a jelen törvényjavaslatban nem érintett határozatok további re vízióját illetőleg, a porosz , kormány a kibékülés egy ténye gyanánt fogta fel, mely a vallási béke tökéletes helyreállítására szolgál. Ezért a .szentszéknek tett ama Ígéret, hogy ezen revízióra törekedni fognak és hogy ily értelemben új törvényjavaslat of bocsátanak a kamarák elé, O Szentségének csak örömére szolgálhatott. Az új' törvényjavaslatnak az urak házában eszközölt módosításai és; az illető módosításokkal elért eredmény, tekintettel O Szentsége fenkölt tervére, megelégedés tárgyát képezték. Miért is, hogy a fönt nevezett eredmények nagy becsét kellően méltányolja, nemkülönben a porosz kormány iránt bizalmának és szolgálatkészségének új és különös tanújelét adja, O Szentsége felhatal- mazá az alulírott bíboros államtitkárt, hogy ugyanezen kormányt abbeli szándékáról tudósítsa, miszerint ajelen leg üresedésben levő ’) Miquel Bennigsen módjára búcsút mondott a parlamenti életnek, azonban mint Frankfurt főpolgármestere nemsokára meghivatott az urak házába.
