Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
170 MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM egyetemeken annyi félévet pótolni, a mennyit az 1882 május 31.-i törvény követelt. Ezentúl a felmentett és idősebb káplánok teljesen elárvult plébániákon is mint „kisegítőlelkészek“, vagy betöltött plébániákon mint káplánok alkalmaztattak. Állami kegyuraság alatt álló plébániákon, melyeknél a májusi törvényekben előírt, a tartományi elnöknél teljesítendő „bejelentést“ a kormány prezentácziója pótolta, plébánosok is i n v e s z t i áltat t a k. Három hónappal a dispenzáczió-kérdés letárgyalása után, junius 25.-én *), a birodalmi gyűlésen ismét a kiutasítási törvény eltörléséről szóló javaslat került napirendre és a centrum elégtételt kapott, midőn ezt impozáns többséggel 248 szóval 34 ellenében (1882-ben 233 szóval 115 ellenében) elfogadták. Miután a szövetségtanács ezen végzésnek újból ellene nyilatkozott, a centrum az évvégével harmadízben nyujtábe javaslatát. Ez alkalommal (deczember 3.-án) Bismarck hg. is résztvett a vitában. Oda nyilatkozott, hogy „a szövetségtanács nem fogja magát annyira megszégyeníteni, hogy a javaslatot megszavazza, még ha minden hónapban nyújtanák is be“. Szónok egyúttal ismét erősíté, hogy ő nem felelős a kulturharczért. Hogy őt a kultuszminisztérium „lengyelesítő“ katholikus ügyosztálya vitte a küzdelembe, és hogy ő annak kezdetén, 1873-ban sem kultuszminiszter, sem miniszterelnök nem volt. (L. I. köt. a 306. és köv. 1.) Magára az ügyre vonatkozólag megjegyezte a kanczellár, hogy a száműzetési törvény eltörlése nem sürgős, mivel ez Puttkamer és Goszler alatt már úgy sem nyert alkalmazást. Azon 280 pap közül, 0 Ugyanebben a hónapban , a „Staats-Anzeiger“ egy királyi rendeletet közölt, mely az állam-tanácsot, egy régebben az abszolút uralom alatt keletkezett testületet, mely a törvényeket előzetesen megvitatta, újból visszaállította. Ezen testület tagjai közé választották többek között az etm- landi és fuldai püspököket, valamint Schorlemer Alszt bárót. A visszaállítás főczélja bizonyára abban állt, hogy az államtanács által a parlamentekkel szemben ellensúly biztosíttassák. Ezt a czélt a népgazdasági tanács előzetes választása által is elérték. Az utóbbi azonban, mióta a dohány-monopóliumot a birodalmi kanczellár e kedvcncz ideáját el nem fogadta, kihalni látszott.
