Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A FORDULAT 145 cziasabb ultramontánokhoz tartozott, azért a rajnai tartomány elnöke kinyilvánította előtte, hogy az államkormány nincs azon helyzetben, miszerint őt az eskü alól felmentse“. Lorenzi sem volt „tüzesebb“, mint Drobe és Hoeting; de a kormány jelét akarta adni a neki nyújtott teljhatalomnak — legfőkép azért, hogy Rómában az új törvényt harczi eszköz gyanánt érvényesítse. Magától értetődik, hogy de Lorenczi nem tette le a májusi törvények által előírt esküt. Ezt a kormány is előrelátta, és azon volt, hogy az ebből fejlődő összeütközést kikerülje. A szentszéknek azt ajánlotta, hogy Trierbe püspököt nevezzen ld, és pedig oly férfiút ajánlott, kiről tudta, hogy ez Rómában is kedvelt személy : Dr. Korúm,1) strassburgi kanonokod. Ezt az elszászi helytartó, Manteuffel tábornagy melegen ajánlotta. 0 úgyszólván „jobb keze“ volt Dr. Räss-nek, az agg püspöknek, kit ismételten felkisért Berlinbe a birodalmi gyűlésre.2) Mint a jezsuiták tanítványa (az innsbrucki egyetemen) és mint a dogmatika tanára a strassburgi szemináriumban a legkorrektebb „ultramontán“ hírében állott. Bismarck herczeg azonban nem botlott meg ily „czérnaszálakon“, mihelyt azoknak hasznát vehette politikája számára. Beavatott körökben beszélik, hogy Bismarck herczeg az új püspökhöz, a mikor ez a birodalmi kanczellárnál (annak meghívására) Varzinben tisztelgett, a következő szavakat intézte : „Legyen olyan ultramontán, a milyen csak akar -— csakadjonnekem diskreczionális hatalmat“. Msgr. Korumot augusztus 14.-én szentelték fel püspökké Rómában. Mint az egyházmegyei kormányzóknak, úgy neki is elengedték az állami esküt, a mi nála annál köny- nyebben ment, mivel a püspöki eskü nem törvényen, hanem ') Rendes kanonikus választás részben a püspöknek mar 1875-ben bekövetkezett halála miatt nem volt foganatosítható, részben. újabb összeütközésekre adott volna alkalmat a kormánynyal, miért is legelőnyösebbnek látszott közvetlen megállapodást létesíteni Róma és Berlin között. *) Msgr. Ráss msgr. Dupont des Loges-sel együtt birodalmi gyűlési mandátumot vállalt a második törvényhozási időszakban. Nemsokára azonban mindketten, akárcsak msgr. Ketteler nagyon izzónak találták a parlament talaját. Munkálatok Gl. évf. 10
