Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
144 MUNKÁLATOK LXL ÉVFOLYAM májusi törvényhozás csorbát szenvedjen — volt a tulaj do-n- képeni érvelés, melyen ezen eljárás alapult.1) A kormány ellenben elismerésre méltó módon igyekezett újból rendezett egyházmegyei kormányzatokat létesíteni. Hogy a májusi törvényekben előírt állambiztosi püspöki vagyonkezeléstől maga is rnár szívesen szabadulni akart, azt azzal mutatta, hogy az új törvénybe egy paragrafust vétetett fel, mely a vagyonkezelés berendezését saját diskrét belátására bízta. S tényleg ezen „püspöki“ állambiztosok mindenütt kevésbbé irigylésre méltó szerepet játszottak — az állam kárára. A kormány ezért megragadta a júliusi törvény által neki nyújtott teljhatalmat, hogy az egyházmegyei kormányzókat a „megüresedett püspökségek“-ről szóló törvényben előírt eskü alól felmentse, hogy oda is rendeljen egyházmegyei kormányzókat, hol azok az egyházi határozatok értelmében ténykedéseket teljesíthettek, t. i. oly egyházmegyékbe, melyeknek főpásztorai nem „tétettek le“ államilag, hanem elhaltak. Ez legközelebb Paderbornban és Osnabrückben történt, hol a székes-káptalanok D r o b e-t és H o e t i n g-et pápai jóváhagyással káptalani helynökökké választották. Mivel a székeskáptalanok a káp- talani-helynöki választásokról mindez ideig jelentést tettek a kormánynál, azért ez a jelenben sem maradhatott el. A kormány ezt a májusi törvényekben előírt „bejelentés“- nek tekintette, s ezért elengedte a megválasztottaknak az esküt és átadta nekik az egyházmegyei vagyont. Ez által a zártörvény egyik határozata értelmében * 2) a két egyházmegyében a lelkészi fizetés megvonása is eo ipso megszűnt. Trierben, hol szintén meghalt a püspök, a székeskáptalan de Lorenzi általános püspöki helynököt választotta meg káptalani helynöknek. „Mivel ez ellentétben a két fennevezettel“, írja a hivatalos „Wiermann“ „Kulturkampfs- Geschichte“ ez. munkájában (250 1.), a leghevesebb és leghar') A fentebbi jegyzékben nem foglaltatnak a nagyszámú szerzetes lelkészek, kik előbb a lelki-pásztorkodásban segédkezet nyújtottak. 2) 4. §. A beszüntetett fizetések ismételt kiutalványozása a megüresedett egyházmegyékben az egész megye területére szól. mihelyt egy „egyházmegyei kormányzó vagy új püspök beiktatása a rendes úton“ megtörtént.
