Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)

Az utolsó eredménytelen adminisztratív rendszabályok a kulturharcz erélyes keresztülvitelére

AZ UTOLSÓ EREDMÉNYTELEN RENDSZABÁLYOK

89

titkai sem voltak biztonságban az új törvény-rendeleteik következtében, a világi hatalom beavatkozásaival szemben, egészen világos volt, hogy ezen törvények a katholikus egyháznak alapjában való megtámadását foglalták magokban, illetve czé- lozták.

Ez által azonban újra ki volt mondva az államhatalomnak föltétien tehetetlensége is, a mely egyes esetekben elérhet ugyan eredményeket, de sohasem terelhet külső erőszakkal milliónyi lelkeket vallásos meggyőződésökkel ellentétes irányba.

Az anyagi kár, a melyet a „kulturharez“ az államnak

okozott.

„Sokkal szegényebbek vagyunk, semhogy egy olyan fényűző játékot, a milyen a „kulturharez“, megengedhetnénk magunknak“, mondta Danzenberg képviselő a képviselőháznak 1878 november 28.-i ülésén.

S valóban a szomszéd államokhoz viszonyítva, szegény országunknak annál is inkább érdekében állott volna minden fölösleges kiadástól tartózkodni, mert a porosz kormány minduntalan kapkod egyik adótervezettől a másik után, hogy pénzügyi zavaraitól megszabaduljon.

A „Christlich-sociale Blätter“ egykori szerkesztője, Bon- gartz Arnold, a ki korán elhunyt elődjét, S c h i n g s-et, idő előtt követte a sírba, egy iratot hagyott hátra, a melyben ezen czím alatt: „A kolostorok Poroszországban és azok pusztulása, vagy mibe kerül a kulturharez a porosz népnek“ *) gondos részletezéssel állította össze mindazon anyagi károkat, a melyeket a „kulturharez“, nevezetesen a kolostorok eltörlése a községeknek és az államnak okozott.

Ezen számítás szerint részben vagy teljesen eltöröltek 481 rendházat vagy kongregácziót 1181 férfi- és 2776 nőtaggal, a kik legnagyobb részt külföldre távoztak.

40 eltörölt kolostor gondjaira volt bízva :

!) Berlin 1880, „ Germánia-rész vénytársaság“ -