Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)

Az utolsó eredménytelen adminisztratív rendszabályok a kulturharcz erélyes keresztülvitelére

90

MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM

a) 134 gyermek-menhely 10,000 2—6 éves gyermekkel ; b) 150 árva- és menedékház 7260 ápolttal; c) 730 népiskolai osztály 54,000 tanulóval; d) 63 ipariskola 2200 tanuló-leánynyal ; e) 75 felső leányiskola 6800 tanuló-leánynyal; f) 61 nevelőintézet 3250 növendékkel és g) 15 tanítónőképzőintézet 540 jelölttel.

Az ápoltak és tanulók egy része az elűzött rendtagokkal külföldre távozott; egy másik része magára maradt, vagy a rokonok gondjaira bízatott ; a legnagyobb részét azonban községi vagy állami költségen kellett eltartani.

Ez 228 községben évi 962,070 márka kiadás-többletet okozott, a mihez még nincsenek hozzászámítva azok a nyugdíjak, a melyek a számban megszaporodott világi tanító-személyzetnek jártak.

A lucrum cessans, a mely azért állt be a községekben, mivel a kolostorok és azok lakói bevásárlásaikat és rendeléseiket nem tehették eddigi lakóhelyükön, az illető községekben minden évben 2.695,600 márkára rúgott, a melyből most éven- kint 1.993,500 márka a külföldre megy.

Kevésbbé pontosan számíthatók ki a községekben megnövekedett szegényápolási terhek, a melyeket azelőtt nagyobbrészt a kolostorok viseltek. ')

A tanfelügyeleti törvény az államnak több, mint 1.500,000 márka évenkinti kiadástöbbletet okozott, a mely összeget a régente díjazatlanul működő pap-tanfelügyelők helyébe lépett világi kerületi- és részben helyi tanfelügyelők számára kellett előteremteni.

A „kulturvizsgálat“ vizsgáló-bizottságát, a melynek egyetlen kath. theologus sem vetette magát alá, évenkint 11,940 márkával fizették.

Az „egyházi ügyek kir. törvényszéke“, a melyhez egész fönállása alatt 2—3 bukott papon és néhány protestáns pásztoron kívül mindössze egy pár egyházfi fölleb- bezett, évenkint 36,000 márkába került.

Azon hivatalnokok számára, kikre az uj polgári

’.) Erre vonatkozólag bővebb felvilágosítást nyújt Ratzinger Györgynek pályanyertes munkája : „Az egyházi szegényápolás története. Freiburg, 188t“. 529. és köv. 1. (Magyarul megjelent a budapesti közp. növendékpapság „Magyar Egyházirod. Iskolájának Munkálatai közt 188ö-ban.)