Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
54 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM hogy a két elvet egymással össze nem egyeztethetőnek tekintse, inkább azon a nézeten van, hogy rendes kormánynak egyes-egyedül a reformok törvényes útján és a fen- á 11 ö jogok tiszteletben tartásával szabad a nemzetek legitim óhajait megvalósítania. A szardíniái emlékirat szerint a nemzeti törekvések követelményei előtt mindennek háttérbe kell szorulnia s valahányszor a közvélemény ezen törekvések mellett nyilatkozik, á fenálló tekintélyeknek hatalmukat ily nyilvánulásra le kell tenniök. A népjog legelemibb szabályaival ily homlokegyenest ellenkező alaptételt Olaszország nyugalmának, a politikai egyensúlynak és Európa békéjének alapos veszélyeztetése nélkül alkalmazni nem lehetne. Támogatásukkal letérünk a reform útjáról, hogy a forradalom útjára rohanjunk. És ime ő felségének Szardínia királyának kormánya egyedül az olasz nemzetiség jogának alapján, a nélkül, hogy más indító okot felhozott volna, azt követelte a szentszéktől, hogy nem olasz csapatait elbocsássa s a nélkül, hogy a tagadó választ bevárta volna, betört a pápai államokba, a melyeknek nagyobb felét jelenleg elfoglalva tartja. Hasonló ürügy alatt támogatták a lázadásokat, melyek ama betörés következtében mindenütt kitörtek, támadták meg és szórták szét a sereget, melyet a Szentatya a közrend fön- tartására alakított; s a helyett, hogy azon az úton, melyre ráléptek, megállapodtak volna, a szardíniái kormány a nemzetközi jog ellenére kiadta seregének a parancsot, hogy a nápolyi királyság határait különböző pontokon átlépjék, hogy, a mint bevallotta, a fölkelőkkel kezet fogjon és az országot katonáival megszállja. Ezzel egy időben oly törvényjavaslat fekszik a szardíniái kamarák előtt, a mely általános népszavazat erejénél fogva új annexiókra irányul és ezen módon Olaszország lakóit felhívja, hogy valósággal mondják ki elpártolásukat fejedelmeiktől. A szardíniái kormány e szerint, noha Olaszország javára folyton a közbe nem lépés (non interventio) elvére hivatkozik, nem retten vissza ugyanazon elvnek legégbekiáltóbb megsértésétől más olasz államokkal szemben.
