Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
TOVÁBBI KÉSZÜLŐDÉSEK A KULTURHARCZRA 55 Ha már egyszer fölszólítottak bennünket, hogy ily cselekedetekről és elvekről véleményt mondjunk, nem tehetünk mást, mint hogy azokat alaposan és őszintén kifejtsük s azt hiszszük, elodázhatatlan kötelességet teljesítünk,ha azokat az elveket és alkalmaztatásukat a legélesebben és leg- határozottabban elitéljük. Az olasz háború megkezdése előtt, 1859 febr. 2.-án az uralkodó herczeg, Albert angol herczeghez intézett egyik magán levelében hasonlókép nyilatkozott. „A látszat vagy ürügy“, mondja a levél, „a mely Olaszországban állítólag hábo- rúray ezet, a kormányformákban rejlik, melyeket a különböző kormányok alkalmaznak. Az igazi ok pedig Szardíniának nagyobbodási vágya. És ehhez nyújtson segédkezet valamely nem érdekelt kormány ? Melyik népjog tanítja azt, hogy háborút indíthatunk egy másik állam ellen, ha másképen kormányoz- tatik, mint a hogyan mi azt kívánjuk ? És miért volna szükséges, hogy indokolatlan nagyobbodás után való vágyat mások kárára támogassunk ?“ ') Egy másik levélben (1860 deczember 24.) panaszkodik Schleinitz báró azon bánásmód miatt, melylyel a piemonti kormány a triesti „Oesterreichischer Lloyd“ kereskedelmi társaságot illette s hangsúlyozza, hogy Triest német város és minden Ausztria ellen intézett támadást úgy fog Poroszország tekinteni, mintha azt „a közös haza ellen“ intéznék. Ebben a két okmányban az igazi legitimitás elve nyilatkozik meg, mely természetesen a hagyományos porosz politikában semmikép sem gyökeredzett ; utóhangok ezek a következetlenségek korszakából IV. Frigyes Vilmos alatt, a ki akkor még élt, noha agybántalmakban szenvedett is. Halála után a dolog megváltozott. Schleinitz báró 1861 októberében a külügyminisztériumból való elbocsáttatását elnyerte, e helyett a király személye körüli minisztériumot vette át ; helyére Bernstorff gróf lépett, ki 1862 jul. 21.-én kimondta Poroszország részéről Olaszország elismertetését. ') A császárnak az angol királynő herczegi férjével váltott politikai levelezéséből az 1854. és 1861. évben, Gotha, Perthes, 46. és. 47. 1.
