Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
TOVÁBBI'KÉSZÜLŐDÉSEK A KULTURHARCZRA 53 különben pedig a protestáns elvnek állami czélokra való kizsákmányolásáról Németország határain belül és kívül tudni sem akart s különösen Ausztriával jó barátságban volt. Az ő uralkodása alatt ennélfogva sympathiáról Sardinia iránt szó sohasem lehetett. Az uralkodó herczeg az „új korszak“ minisztériumához intézett leiratában csak „erkölcsi foglalásokról“ szólt, melyeket Poroszországnak Németországban kell tennie; mindenesetre már azt is hangsúlyozta, hogy a hadsereget újjá kell szervezni, hogy „a döntés pillanatában a várakozásoknak megfelelhessen“; Az olasz kérdést az irat nem érintette. Hogy mily fentartással élt még ebben a kérdésben a „szabadelvű minisztérium“, kitűnik abból a levelezésből, melyet Cavour gróf a porosz külügyminiszterrel, Schleinitz báróval 1860 és 1861-ben váltott, miután a francziák a piemontiak számára Lombardiát elfoglalták és Romagna stb. fellázadt. Az olaszok azt hitték, hogy'Poroszország arra van hivatva, miszerint a protestáns eszmék felkarolásával Németországban ugyanazt az annexiós politikát űzze, melyet Piemont- Szardinia az egyházellenes eszmék pártfogásával Olaszországban •— s a „nagy“ választó fejedelem, „Nagy“ Frigyes, II. Frigyes Vilmos és III. Frigyes Vilmos hagyományai tényleg ezt az elvet követték; — a trónok legitimitása iránt való tisztelet azonban még Berlint is visszarettentette az Olaszországgal való szövetkezéstől. „A turini kabinet egész tevékenysége“ — így ír Schleinitz báró 1860 okt. 13.-án Cavour gróf egy memorandumára adott válaszában — „a nemzetiségek absolut jogának elvére irányul. Bizonyára távol vagyunk attól, hogy a nemzeti eszme nagy értékét kétségbe vonjuk. Ez eszme, megvalljuk nyíltan, saját politikánk egyik leglényegesebb rugója, a mely folyton azt tűzte ki czéljául, hogy a nemzeti erőket Németországban egy életerős és hatalmas szervezetté fej' leszsze és egyesítse. Habár tehát a porosz kormány a nemzetiségi elvnek nagy értéket tulajdonít, még sem hozhatja le belőle oly politika igazolását, a mely a jogelv iránt való köteles tiszteletről lemond. Ellenkezőleg távol attól,
