Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
52 MUNKALATOK LX. ÉVFOLYAM még a mai időkben is szemmel kellene tartaniok. A badeni kormány azon az úton volt, hogy kibékül Rómával ; a menynyire még tehette, Bismarck az egyességet meghiúsítani törekedett. A mellett in nuce előképileg kifejti az egész modern kulturharczban tanúsított magatartását a diplomacziában és sajtóban alkalmazott összes rendszabályaival s lényeges pontokban már akkor találkozik az akkori porosz kormány egyetértésével, a mely követe által félig vonszoltatja magát, félig pedig önként hajlik feléje. Sőt a mi bizonyos különleges eszközök felhasználását illeti — v. ö. a nyomda betűszedőjét, a kinek fekete ujjanyomát Poschinger-Sybel urak elővigyázatlanul meghagyták — már abban az időben az volt, a ki ma. Összegezve: Az ember megérti, hogyha Bismarck oly uralkodónak lesz miniszterévé, a ki alapelveiben vele egyetért, csak idő kérdése, mikor kezdődjék meg az összetűzés a kath. egyházzal. Bismarck német és külpolitikája — a régi porosz »kulíur- harezos« politika folytatása. Bismarcknak a minisztériumba való lépésével a régi porosz hagyományok újra teljes érvényre jutottak. Ezek a hagyományok, igaz, IV. Frigyes Vilmos idejében sem maradtak teljes figyelmen kívül. A mi a német politikát illeti, főképviselője a kikeresztelkedett Stahl zsidó volt, ki legutóbb mint titkos igazságügyi és fő-egyházi tanácsos és a „Stahl“-párt vezére a főrendiházban, Poroszországot Németország protestáns vezérhatalmává tenni, sőt arra a protestantizmus védnökségét az egész kontinensen átruházni akarta s közreműködött, hogy közte és Ausztria közt elvj ellentét fejlődjék ki.1) Mindezek a törekvések azonban megtörtek a király teljes ellenzésén, akinek legföllebb a Jeruzsálemben 2) alapított protestáns püspökség feletti patronatusban telt kedve, ’) Stahl, Der Protestantismus als politisches Princip, Berlin, 1853. £) A király levelezése Gobât püspökkel Wagenernél: „Die Politik Friedrich-Wilhelms IV.ft, Berlin, 1883, Pohl.
