Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

További készülődések a "kulturharczra"

TOVÁBBI KÉSZÜLŐDÉSEK A KULTÚRHARCÁRA

úgy vettem észre, ő fensége nem zárkózik el e tanács elől, miután a múlt hó 28.-áról kelt bizalmas iratot előtte, a menynyiben arra való volt, felolvastam. Általában a fogadtatás, melyben Wiesbadenben az udvarnál i-észesültem, azt mutatta, hogy ott a nézetek az utolsó év folyamán a mi előnyünkre megváltoztak. Wittgenstein herczegről,1) kinél jelenleg Emil hesseni herczeg tartózkodik, azt tapasztaltam, hogy nézeteiben az egyházi viszályról kevésbé határozott, mint a herczeg ő fensége. Megmondta nyíltan, hogy abbeli aggodalma, hogy Ausztriával . rósz viszonyba keveredik, arra kényszeríti, miszerint az ügygyei némileg óvatosan bánjon. Azon- » ban arra késznek találtam, hogy az egyházzal szemben ben- sejében eddig elfoglalt álláspontjához legalább is ragaszkodjék- Elénk érdeklődéssel fogadta egy czélzásomat, hogy a protestáns kormányoknak arra kelléne töreked, niök, hogy álláspontjukban a rómaival szentben az eddiginél nagyobb egyetértésre tegyenek szert.“

Ez az egész levelezés Bismarck és Manteuffel közt s az előbbinek szereplése Karlsruheban és Wiesbadenben, több tekintetben jellemző.

Bismarck oly fontosnak tekinti a protestáns érdeket a politikában,, hogy kedvéért illendőnek tart két elemi :diplo- macziai alaptételt megdönteni : 1. kormányát belekeveri olyan ügybe, melyet idegen kormánynak — sa birodalom alkotmánya szerint ilyen volt a badeni és nassaui — saját alatt-, valóival kellett volna rendbe hoznia s 2. hivatásához nem tartozó küldetést ruháztat magára, melyet igazolni még magának is nehéz, oly helyre, a hol, mint Karlsruheban, hivatalos porosz képviselő, Bismarck személyes barátja, mindenkinek megelégedésére működött.3) Az ügyet magát, különösen a Rómával való tárgyalást illetőleg, oly szívósságot és elfogultságot tanúsít, melyet XIII. Leó egyházpolitikai tanácsosainak.

x) Sayn-Wittgenstein-Berleburg herczeg nassaui államminiszter volt 1852 februárja óta.

:) Nassaui missióját csak a badeni egyházviszálylyal való foglalkozása következtében vállalta el. ' [

4