Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
TOVÁBBI KÉSZÜLŐDÉSEK A KULTURHARCZRA 47 „Az uralkodóval egyes részletek és elkövetett hibák fölött vitatkozni nem lehetett. Határozottságának élesítésére szót nem kíméltem s ő fensége igen helyesen fogta fel jelenlétem jelentőségét is, a mennyiben azt Ígérte nekem, hogy a tárgyalásokban Rómával oly határozott és szívós akar lenni, hogy meg lesznek vele elégedve. Nem tudtam beszédem bevezetésein a fenségnél jobbat találni, mint azt, hogy a király ő felségének szándékait velem bizalmas úton közölték, melyek, a nélkül, hogy más hivatalos megbízatásom volna, arra késztettek, hogy Karlsru- heba jöjjek ; a miniszterekkel szemben Excellenciád utasításához szorosabban ragaszkodva nyilatkoztam. Úgy látszik, hogy a tárgyalásokat Rómával csak a forma kedvéért kezdik meg Leininger gróf útján s hogy csakis előkelő levélhordó szerepével bízzák meg. Eredetileg abban a szándékban voltak, hogy (a bécsi nunciusnak) Viale bíborosnak kérik ki felhatalmaztatását és az ügyet Bécsben tárgyalják ; de Ausztriának azóta tanúsított magatartása ez ellen aggodalmat keltett és bár a nunciust nem is kerülik meg egészen, mert azt tartják, hogy német ügyekben az ő tanácsa még sem mellőzhető, a tárgyalásokat mégis levélváltás útján folytatják. A miniszterek arra számítottak, hogy nemsokára megint lesz Rómában porosz követ s az uralkodó azt mondta, hogy az oda szóló közleményeket véleményezés végett előbb Berlinbe küldik. Philippsberg (a karlsruhçi osztrák követ) helyzete, úgy látszik, igen kellemetlenné vált ; a bálon, melyet a minap adott, a terem üres maradt, az udvar, a miniszterek s magasabb tisztviselők nejei távolmaradtak. Ellenben igen jó helyzetet teremtett magának S a v i g n y ; nagy bizalommal vannak iránta s noha ő is katholikus, Excellenciádnak — a maga részéről is osztott — nézetét mégis feltétlenül érvényre emelte. Megbízatásomnak rá nézve ok vetetlenül kínosnak kellett lennie s noha barátságos viszonyunknál fogva megtehettem, hogy ezen benyomásnak élét vegyem, mégis Excellenciád bölcs belátására bízom, nem fejezné-e ki Excellenciád, vonatkozással megbízatásomra, iránta bizalmát
