Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
43 TOVÁBBI KÉSZÜLŐDÉSEK A KULTURHARCZRA fejezésre jut. A mit ő fensége világos rövidséggel és Rüdt báró nagyobb bőbeszédűséggel a kormány eddigi viselkedéséről mondott, körülbelül a következőkben vagyok bátor összefoglalni. A kormány kész lett volna az érseknek az ország törvényei alá való vetését bárminő veszély árán is keresztül vinni s csak, miután ez bekövetkezett, akart tárgyalásokba bocsátkozni az egyháznak engedélyezhető hatalom kiterjesztésének határairól ; hogy azonban ez az eljárási rendszer keresztülvihető legyen, a felsőrajnai egyháztartomány kormányainak erős összetartására lett volna szükség. Miután azonban Darmstadt nagyherczegség minden támogatást megtagadott, sőt kétértelmű állást foglalt el, miután Kurhessen részéről határozottan csak Ígéreteket kaptunk, Württemberg pedig ő fenségének szóval és Írásban adott igen lekötelező biztosításait minden aggály nélkül megszegte és Badent cserben hagyta, ezt a különösen Wechmar minisztertől védelmezett határozott politikát megvalósítani nem lehetett. A kormány e szerint egyedül saját erejére lévén utalva, ennek szorgos mérlegelésével, tekintettel alattvalóinak kath. többségére, kiknek lelki gondozása részben tényleg megakadt, tekintettel továbbá az európai politika fenyegető alakulására és a nagyherczegség exponált helyzetére, azt hitte, hogy a jelen kedvező pillanatot fel kell használnia, hogy a fenforgó viszályt s a vele kapcsolatos belső veszélyeket minden áron megszüntesse. Ha az osztrák kormánynak a fenyegetés jellegéig menő pártállását a badeni- vel szemben az utóbbinak oldalára álló Poroszország semlegesíti is, más tekintetben a viszonyok mégis elég aggasztók, minek következtében sürgősnek látszik a fenforgó viszály gyors megszüntetése. A kamara magatartása igen örvendetes és ebben a külső befolyások (Ausztria) természete fölött való felháborodásának kiváló része van. Azonban a kamara egyetértése az egyes pártoknál oly különböző indító okokon alapul, hogy hosszabb időre hasonló kedvező kilátásokra egész biztossággal számítani nem lehet. Azonkívül épen a tényleg fenforgó viszály, kedvezőtlen talaj a kormányra nézve a freiburgi érsek személye miatt.
