Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
44 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM Ez utóbbi magában véve jelentéktelen és nem önálló 82 éves aggastyán, a kit az egyház basznothajtó vértanúságra különösen alkalmas eszköznek szemelt ki s a ki most a neki jutott szerep hatása alatt majdnem beszámíthatatlan állapotban van, a mennyiben fő foglalkozása a hozzá intézett emlékiratok tanulmányozásában áll, melyeket nemzetiségek szerint osztályozva, szobája ékesítésére állít fel, hogy látogatóinak megmutassa és dicsérje azokat. Coadjutor kinevezése a kormányra nézve nagyon szükséges és egyike azon okoknak, melyek a tárgyalások siettetését kívánatossá teszik. Ezen körülmények között a kormány láthatatlan ellenfelekkel küzd, kiknek az említett személyiség födözetül és megtámadhatatlan eszközül szolgál. Ez okoknál fogva azt hitte a kormány, hogy a tárgyalások megkezdésére az alkalmat, melyet az érsek szerencsekivánata (a mostani nagyherczeg regensségéhez, a ki testvére helyett 1856-ig uralkodott) a maga módja szerint nyújtott, nem kell visszautasítani ; ő nem várta, hogy teljhatalmú megbizottjává idegent és pedig a mainzi püspököt választja, de ennek kizárását hasztalan igyekeztek azáltal elérni, hogy szóbeli tárgyalásokról levélváltásra mentek át, minthogy — bár az érsek minden egyenes összeköttetést Kettelerrel tagad ugyan — a hozzá intézett iratokat titkon mégis Mainzba küldi és onnan kapja a választ. Excellenciád előtt ismeretes Savigny tudósításaiból, mennyire haladtak még Karlsruheba való érkezésem előtt ezek a tárgyalások s hogy különösen még csak arról a formáról volt szó, a mely szerint a nagyherczegség tisztviselőinek kiközösítését majd visszavonják. Ha már a kath. egyház törvényei szerint elkerülhetetlenül szükséges, hogy a kiközösítettek visszavételükért az egyházba maguk folyamodjanak — oda igyekeztem hatni — sa minisztereket készeknek is találtam arra, hogy ahhoz ragaszkodnak, hogy a kiközösítés visszavonása mindenesetre előbb történjék meg, mint a nov. 7.-i rendelet felfüggesztése és hogy az ezen rendelet értelmében megbüntetett papoknak megkegyelmezése, ha ugyan ez egyáltalán meg fog történni, szintén ezeknek az uralkodó fenségéhez intézett kérelmétől legyen függővé téve.
