Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
34 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM vallásos nézeteiről egyik asztali beszédében, melyet 1870 szeptember 28.-án, a franczia háború alatt, Rothschild ferrières-i kastélyában tartott és a melyet Busch „Bismarck gróf és emberei“ czímű művében (I. k. 209. s a k. I.) néhány erősebb kitétel kihagyásával szóról-szóra közölt. A kanczellár többek között ezt mondotta : „Hogy lehet kinyilatkoztatott vallásban, Istenben, ki a jót akarja, egy felsőbb bíróban és jövő életben való hit nélkül rendezett viszonyok közt együtt élni, a maga kötelességét teljesíteni és mindenkinek megadni a magáét — föl nem foghatom.“ „Ha nem volnék többé keresztény, egyetlen egy óráig sem maradnék helyemen. Ha nem tartanék Istentől, bizonyára földi urakra sem adnék semmit. Hisz meg tudnék élni és elég előkelő volnék.“ J)-------------„Mért- erőltessem meg maga) Vessük össze ezzel azt a beszédet, melyet Bismarck 1847 junius 15-én az egyesült . országgyűlésen tartott. Azt mondja ebben: „Abban a meggyőződéiben vagyok, hogy a keresztény állam fogalma oly régi, mint az egykori római szent birodalom, oly régi, mint valamennyi európai állam, sőt hogy épen ez a fogalom az a talaj, melyben ezek az államok gyökeret vertek s hogy minden államnak, a mely létét biztosítani, a mely csak lét- jogosultságát is bebizonyítani akarja, vallásos alapon kell mozognia. ‘Előttem ezek az igék „Isten kegyelméből“, melyeket keresztény uralkodók nevükhöz fűznek, nem üres hangok ; én annak kifejezését látom azokban, hogy a fejedelmek jogaikat, melyeket nekik Isten adott, Isten akarata szerint akarják használni. Isten akaratának azonban csak azt ismerhetem el, a mi a keresztény evangéliumokban ki van nyilatkoztatva s azt hiszem, igazam van, mikor az olyan államot nevezem kereszténynek, a mely azt tűzte ki feladatául, hogy a kereszténység tanítását megvalósítsa. Ha az állam vallásos alapját egyáltalán elismerjük, ez alap, azt hiszem, csak a kereszténység jehet. Ha kivonjuk az állam alól ezt az alapot, az állam nem egyéb, mint jogok tetszés szerinti halmaza, bizonyos védő mű az általános háború ellen, oly fogalom, melyet a régi bölcselet állított fel. Az ily állam törvényhozása aztán nem az örök igazság kútforrásából ujhodik meg, hanem a humanitás határozatlan és változékony fogalmából, a szerint, a mint az azok fejében alakul meg, a kik épen az ügyek élén állanak. Es én legkevésbé sem tudom megérteni, hogy az ily államokban azután mily alapon lehessen kétségbe vonni pl. a kommunisták eszméinek : a tulajdonjog erkölcstelen voltáról, a velünk született emberi jogok visszaállításának örve alatt megkísértett lopás magas erkölcsi értékéről — az érvényesülés jogát, hogyha erre hangoztatóik elegendő erőt éreznek magukban ? Mert hát szószólóik ezeket az eszméket is humanusoknak tartják, sőt a humanitás első virágainak tekintik. Ne kisebbítsük tehát uraim a nép szemében a keresztény hitet, megmutatva neki, hogy törvényhozóinak nincs szüksége reá, ne vegyük el tőle azt a hitet, hogy törvényhozásunk a kereszténység forrásából merít és hogy az állam a kereszténység megvalósítását tűzte ki czéljául, habár e czélját nem is éri el mindig. Ha én a felkent királyi felség képviselőjének zsidót gondolok magamban, a kinek engedelmeskednem kellene, megvallom, hogy mélyen megalázva és lealacsonyítva erezném magamat; hogy az a vidámság és büszke önbeesérzet elhagyna, a melylyel jelenleg az állam iránt való kötelességeimet teljesíteni igyekszem.“
