Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
TOVÁBBI KÉSZÜLŐDÉSEK A KULTURLARCZRA 35 mat és mért dolgozzam pihenés nélkül ezen a világon ; mért tegyem bajoknak és kényelmetlenségeknek ki magamat, ha nem érzem magamban szükségét annak, hogy meg kell tennem Istenért kötelességemet. Ha nem hinnék Isten rendelésében, mely ezt a német nemzetet valami jóra és nagyra hítta, a diplomaczia mesterségét rögtön abbahagynám vagy azt soha el sem vállaltam volna ! Rendjelek és czímek nincsenek rám varázszsal.“-------------„Azt az állhatatosságot, a melyet tiz esztendőn keresztül minden lehető képtelenséggel szemben tanúsítottam, csak erős hitemből merítettem. Vegyék el tőlem ezt a hitet, elveszik vele együtt hazámat. Ha nem volnék oly szigorúan hivő keresztény, ha a vallásnak csodás alapján nem állnék, úgy önök bennem ily szövetségi kanczellárt nem értek volna meg.------------=- Szerezzenek önök ily utódot, ily alappal és én rögtön távozom. Azonban én pogányok közt élek. Nem akarok ezzel proselytáskodni, azonban szükségét érzem annak, hogy e hitemet megvalljam.“ Bizonyos Katt nevezetű úr abban a véleményben volt, hogy hisz a régiek, a görögök is tanúsítottak önmegtagadást és odaadást, hogy bennök is volt hazaszeretet s ők is műveltek ezzel nagyot. Ő meg van győződve arról, hogy sok ember cselekszik hasonlóan most is hazaszeretetből, az összetartozás érzületéből. A főnök azt felelte, hogy ez az önmegtagadás és az állam s király iránt tartozó kötelességszerű odaadás bennünk csak atyáink és nagyatyáink hitének maradványa átváltozott alakban, „homályos és mégis hatékony, már nem hit többé és mégis hit.“ — — — „Mily örömest távoznám. Örömöm telik a falusi életben, erdőben és természetben.“ —--------„Vegyék el tőlem önök az Istennel való összeköttetés érzetét és az az ember vagyok, a ki holnap becsomagolja holmiját, Varzinba utazik és zabot vet.“-----------Egy másik asztali beszélgetés alkalmával, 1870 augusztus 12.-én Sz.-Avoldban többek közt így nyilatkozott: „Vallási dolgokban türelemnek kell uralkodnia, csakhogy nem csupán az egyik félnek kell azt gyakorolnia. Boldoguljon mindenki a maga útja-módja szerint. Az egyházi vagyonnak azonban természetesen azok kezeiben kell maradnia, kik a régi egyházban megmaradnak, mely azt szerezte. A ki kilép, meggyőződésének vagy inkább hitetlenségének hozhat egy kis áldozatot.“ (V. ö. ezzel az 1875 julius 4,-i törvényt „az ó-katholikus egyházközségek jogairól az egyházi vagyonhoz“.) „A katholikusoknak nem igen veszik rósz néven, ha orthodoxok is ; a zsidóknak épen nem ; a lutheránusoknak azonban nagyon ; s az egyházat folyton mint üldözőt kiáltják ki, ha a nem orthodoxokat visszautasítja ; azt azonban, hogy az orthodoxokat a sajtóban és életben ülElég gyakran idézték a kanczellárnak a polgári házasság ellen mondott beszédéből (1849 nov. 15.) a következő mondatot: „Remélem, megélem még, hogy a kornak bolondok hajója a keresztény egyház kőszikláján megtörik.“ 3
