Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

További készülődések a "kulturharczra"

TOVÁBBI KÉSZÜLŐDÉSEK A „KULTUR- HARCZRA“.

I. VILMOS TRONRALEPTETOL, ILLETŐLEG BISMARCKNAK A MINISZTÉRIUMBA LÉPTÉTŐL AZ „EVANGÉLIKUS CSÁSZÁRSÁG“ MEGALAPÍTÁSÁIG.

Bismarck személyisége.

„szabadelvű korszak“ lejártával oly embernek kellett a minisztérium élére állnia, kire kettős feladat megoldását lehetett bízni: 1. oly embernek kellett lennie; ki a „szabadelvű“ kamara többségével szemben semmiféle tekintettel sincs s ki a n y- nyira kicsinyli az alkotmány alapelveit, hogy a katonaság újjászervezését a képviselőház akarata ellenére is keresztülvigye ; 2. kellő erélylyel és diplomacziai ügyességgel kellett rendelkeznie, hogy az újjászervezett katonaságot tétlenül ne hagyja, hanem hogy a „német kérdés“ megoldására c s e 1 e k v ő 1 e g felhasználja.

Bismarcknak minden tekintetet semmibevevő jellemét, párosulva nagy okossággal, az udvarnál, a diplomaták és tisztviselők köreiben már régóta ismerték. A schönhauseni vén parasztok még ma is örömmel beszélik el minden idegennek, ki falujokat meglátogatja, mennyire szeretett „az Ottó“ még „ifjú úr“ korában csínyeket elkövetni, a mikor is előadás alatt, midőn néha házi nevelőjétől szabad órát kért, játszótársainak elfogott madarait a hálóból kibocsájtotta.