Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
29 TOVÁBBI KÉSZÜLŐDÉSEK A KULTÚRHARCÉRA Még mint fiatal jogász rendkívüli mértékben egyesített magában munkaerőt lángészszel s ismerősei már akkor mondogatták : „Ha ez valamikor a neki megfelelő helyre jut, akkor majd nagy dolgokat hallunk felőle. Országgyűlési képviselő korában úti táskával az oldalán, gyalog járta be választó- kerületét, Jerichowot és régi germán szokás szerint tölgyfa alá állott Herkules-termetével és annak árnyékában szeretett az alkotmányosság ellen nyilvános beszédeket tartani. Mint birodalmi gyűlési követ a majnai Frankfurtban arra tanította a minisztereket, „hogy miként bánjanak el a kamarákkal“.1) Az alkotmányos eszmék elleni küzdelmet eleinte előbbre valónak tartotta ellenszenvénél Ausztria iránt, melylyel szemben egy ideig még barátságos indulattal is viselkedett, mert az osztrák kormány ép úgy, mint a porosz, harczban állott az 1848-as demokratákkal. Mint követ azonban a szövetség-gyűlésen a majnai Frankfurtban, valamint Pétervárott és Párisban, mindjobban és jobban kifejlesztette osztrákellenes és nagyporosz törekvéseit s tisztába jött önmagával arra nézve, hogy ha esetleg vezér-államférfiúnak hívják meg, legyőzvén a benső nehézségeket, II. Frigyesnek, főleg IV. Frigyes Vilmos által megszakított politikáját folytatni fogja. Ezzel egyszersmind önként ki volt jelölve az út a „kulturharcz“-politikához. (V. ö. alább a nemzeti egyesületről szóló fejezetet.) Arról az álláspontról, melyet Bismarck vallási kérdésekben, benső meggyőződésénél fogva elfoglalt, nagyon nehéz helyes ítéletet mondani. Bluntschli ezt mondja róla „Memoir“-jaiban (III. 218.1.): „Ebben a vízözön előtti emberben csodálatosan egyesül a legigazibb nyíltság a legagyafurtabb ravaszsággal, tartózkodás nélkül való szókimondás az öntudatos ámítással. A diplomatáknak iszonyúkat hazudhatott “ Azokról a tárgyalásokról, melyeket Bismarck herczeg annak idején (1869) a nemzeti szabadelvűekkel folytatott, így nyilatkozik Bluntschli : „Akkor, midőn Forckenbeckkel és Bennigsennel tárgyalt, őszinte és határozott volt s csak a felszín volt csalékony habbal borítva.“ (U. o.) ) Poschinger, Preussen am Bundestage. II. 118. 1.
