Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
A "kulturharcz" első megvillanása. Annak elnapolása
A KULTURHARCZ ELSŐ MEGVILLANÁSA 27 ményét közönyösen nézik“, mondotta többek közt Arnoldi trieri püspök, „tudják be saját mulasztásuknak, ha később a választásoknak az egyház és haza drága és szent érdekeire nézve szomorú következményei mutatkoznak.“ Hasonlókép intézkedett Geissel bíboros is a többi püspökökkel. A hivatalos lapok is megkezdték hadjáratukat az „ultra- montánok ellen“ ; történt ez különösen akkor, midőn 1861 őszén az „új korszak“ második törvényhozási időszakára választottak képviselőket •— 1861. őszén meghalt IV. Frigyes Vilmos és I. Vilmos lett király, midőn is az „ultramontánokat“ a „porosz állam ellenségeinek“ és oly pártnak hiresztelték, mely ellen legjobban kell az állam közegeinek (a sajtónak és tisztviselőknek) küzdeniök. A vallásügyi minisztérium kath. ügyosztályának megbénítására ennek igazgatója és a miniszter közé új állami altitkári hivatalt illesztettek, mi által ez utóbbinak alkalma nyilt az ügyosztály dolgaiba beavatkozhatni. Az „új korszak“ minisztériumának élete azonban már nem sokáig tartott. Le kellett a színtérről lépnie, minthogy a katonaság újjászervezését a kamarában keresztülvinni nem tudta. Most (1862 október 8.) a franczia udvarnál levő követ, Bismarck lett miniszterelnök és mivel, a mint majd látni fogjuk, elődjét, Hohenzollern herczeget az „ultramontanizmus“ iránt az ellenséges indulatban felülmúlta, a „kulturharcz“ kitörésére minden készen lett volna, ha belül az alkotmányféle összetűzés ■— Bismarck keresztülvitte a katonaság újjászervezését és e czélra fordította a kamara akarata ellenére a felemelt adókat — kivül pedig a háborús vállalatok (Dánia, Ausztria és Francziaország ellen) az egyház ellen a harczot el nem halasztják.
