Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
A "kulturharcz" első megvillanása. Annak elnapolása
26 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM Hasonlókép minden más hatalom iránt ajánlatos a barátságos viszony. Németországban Poroszországnak erkölcsi hódításokat kell tennie, itthon bölcs törvényhozással, valamennyi erkölcsi tényező emelésével és egyesítő-elem fel- használásával, milyen a vámszövetség is, melyet azonban meg kell reformálni.“ Ekként hangzik a regensherczeg rendelete. Stílusából meg lehetett ismerni, hogy ez az okmány magának I. Vilmosnak műve volt. A „szabadelvűeknek“ meghozta a megváltó igét, világosságot a legutóbb lefolyt idők „borús“ napjaira. A „szabadelvű“ sajtó ujjongott a trónról elhangzott programmon ; kö- zelebbnek érezte azt az órát, mikor az „ultramontánok“-ra és „orthodoxok“-ra jár majd a rúd. „A bizonyos, félig-meddig középkori romantikus politikát most józan, értelmes politika szorítja ki helyéből“ — irta Bluntschli szabadkőműves-nagymester „Memoirjaiban“. (I. köt. 6. 1. Nördlingen, 1884.) A protestáns egyház-kormányban nemsokára némi személyi változások állottak be ; a kath. egyházat illetőleg is érezték, hogy az állam részéről „valaminek történnie kell“ ; azonban nem igen tudták, mi fog történni. Ezen egyház az állami téren való túlkapásokról volt vádolva; de ugyanakkor azt is mondották, hogy jogai „alkotmányilag biztosítva“ vannak. Hogy az új regensherczeg az alkotmányt megóvni szándékozik, abban senki sem kételkedett. Ugyanő az összegyűlt országgyűlés előtt a következő esküt tette le : „Én, Vilmos, porosz herczeg, a mindentudó Isten előtt ezennel esküszöm, hogy a királyság alkotmányát szilárdul és csonkítatlanul meg akarom tartani és ezzel összhangzásban kormányozni.“ A kath. nép azonban, mely már a lelépett minisztériumra is panaszkodhatott, az új kabinet iránt még sokkal bizalmatlanabb lett. A püspökök indíttatva érezték magukat, hogy pásztorleveleikben a (1858 november végén)" megejtendő képviselőválasztásokban való serény részvételre buzdítsanak. „Azok, kik a nyilvános élet ily fontos cselek
