Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
A "kulturharcz" okai
MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM 20 (A jelen ügyet tárgyaló egész anyag a következő két műben van összeállítva : „Die Ministerial-Erlasse vom 22. Mai und 16. Juli 1852“, Paderborn, 1853, Schöningh és „Die katholischen Interessen bei den Budgedverhandlungen in den preussischen Kammern des Jahres 1852—53“, Padenborn, 1853, Schöningh.) Ezen rendeletek szolgáltattak okot a „katholikus töredék“ keletkezésére a képviselőházban, mely töredék 1852 őszén 63 emberrel vonult be a képviselőházba. Ennek a töredéknek egyik legelső tette az volt, hogy javaslatot nyújtott be (Waldbott és Gén.) ezen rendeletek felfüggesztésére, mint a melyek az alkotmány határozataival ellenkeznek. Ez a javaslat 175 szóval 123-al szemben megbukott. A kamara már akkor kimutatta „kulturharczias“ jellegét. A minisztériumnak azonban volt annyi esze, hogy a gyakorlatban engedjen és ugyanazon a „bizalmas“ úton-módon, melyen ezen rendeleteket kibocsátotta, érvényen kívül helyezze. Szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról szóló hitczikkely kihirdetése 1854-ben különösen a protestáns pásztorokba öntött harczias kedvet, a kik eddig csak fojtott haraggal és hallgatag irigységgel nézték a „testvér-egyház“ szabad fejlődését. Már 1854-ben megjelent egy protestáns, sokat irkáló theologusnak, Eichler raudteni (Alsó-Szilézia) szuperintendensnek, a ki több theologiai folyóiratnak volt munkatársa, egy irata ezen jellemző czímmel : „Egy jól rendezett állam sem engedhet a róm. kath. egyháznak törvényei szerint szabad fejlődést!“ Bebizonyítva a fejedelmek jogai és a népek jóléte ellen hozott 107 pápai törvénynyel. (Darmstadt. Leske.) ') Ezen irat jellemzésére álljanak a következő sorok : „A kormányok, különösen a protestáns Németországban a harczot a jogaikba való római beavatkozás ellen eddig jobbára izolálva vették fel és állták ki. Most itt az ideje, hogy *) *) V. ö. ezzel a köv. czáfolatot : „Offene Briefe an Superintendent Eichler“ von Professor Ritter, Breslau, 1855 ; és erre a replikát : „Offene Antwort auf die offenen Briefe des Herrn Domdechanten Dr. Ritter von Superintendent Eichler “ (Darmstadt, 1857.)
