Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
A "kulturharcz" okai
A KULTURHARCZ OKAI 17 Az oktatásügyről szóló ezen törvényt még nem hózták meg. Azonban a vallásügyi miniszter több, az oktatásügy egyes részleteit szabályozó általános rendeletet bocsátott ki. V. ö. a) az 1872. október 15.-i körrendelet a porosz népiskola berendezését, feladatát és czélját illetőleg (Min.-Bl. der inn. Vervv. 1872, 273. 1.) ; b) az 1872. október 15.-Í körrendelet a kir. tanítóképző-intézetek részére szóló tantervvel és tanrenddel együtt (más helyütt 286. 1.) ; c) az 1872. október 15.-Í körrendelet a középiskola számára tantervvel együtt (m. h. 279. 1.); d) az 1872. október lo.-i körrendelet a vizsgálat rendjével a néptanítók, középiskolai tanárok és igazgatók részére (m. h. 292. 1.) ; e) az 1874. április 24.-i körrendelet a vizsgálat rendjével tanítónők és igazgatónők részére (Central-Bl. für die Unterr.-Vervv. 1874, 334 1.) ; f) az 1874. junius 17.-i körrendelet az ismétlő-iskolákra és a számukra rendelt állami pótlékra vonatkozólag, mellékelve az ismétlő-iskolák szervezetének vázlata (m. h. 488. 1.); g) az 1875. aug. 21 ,-i vizsgálati szabályzat torna-tanítónők számára (m. h, 1875, 591.1.) ; h) a belügyi, vallásügyi és földmívelésügyi miniszterek 1876. február 2.-i körrendeletéi : a falusi ismétlő-iskolák szervezésére vonatkozólag, vidéki ismétlő-iskolák szervezetének vázlatával (Min.-Bl. 1876, 70. 1.) ; i) a közoktatásügyi törvényhez az 18 72. márczius 11 .-i iskola-felügyeleti törvényen kívül — mint részleges törvény a tanítók nyugdíjazásáról szóló törvény hozatott 1885 julius 6-án. Ebből a képből megismerheti az olvasó, micsoda rongyokra szakgatta a „kulturharcz“ vadállata államunk alaptörvényét ! És mindez a „törvény felségé“-nek nevében történt ! Térjünk azonban vissza történeti vizsgálódásainkhoz. A javíthatatlanok. Az alkotmánylevél kibocsátásától I. Vilmos trónraléptéig. Nagyon tévednénk, ha azt hinnők, hogy mindazok, kik az alkotmány törvényhozásában részt vettek, az egyháznak, különösen a kath. egyháznak őszinte barátjai lettek volna. A régi udvari kanonisták legnagyobb részének bizonyára nehezére esett a kedvelt hagyományaikkal való szakítás és a magas állami tisztviselőknek nagy önmegtagadásukba kerülhetett messzire ható jogigényeik feláldozása. A „szabadelvűek“ is nagyobbrészt „szabadelvűek“, azaz az egyház ellenségei maradtak, azonban a dolgok általános benső helyzetén kívül, különösen a vallásügyi minisztérium kath. szakosztálya igazMuukálatolc 60. évf. 2
