Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
A "kulturharcz" okai
18 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM gatójának, Au licke Mátyásnak (a berlini Mátyás-templom építőjének) személyes befolyása lehetővé tette, hogy a katho- likusoknak egyházpolitikai alapjogait az alkotmány biztosította. Annál a nagy tekintélynél fogva, melynek Aulicke mindenfelé örvendett, követeléseit úgy a koronánál és a birodalmi minisztériumnál, valamint a parlamentben (ez utóbbiban földije, Waldeck útján) keresztülvihette. Midőn azonban Ladenberg vallásügyi miniszter a minisztériumtól megvált s helyébe Raumer lépett, a régi porosz szellem újra éledni kezdett és így történt, hogy Raumer és Westphalen miniszterek, kik még 1851 február 25.-én a külföldi (azaz nem porosz) papok bebocsáttatására és a nem porosz hittud. intézeteken való tanulmányozásra nézve a fent- említett rendeletet kibocsátották, a legközelebbi évben (1852) már ama hírhedt „bizalmas jellegű“ leiratot köröztették, a missió-prédikácziókra való felügyeletre, illetve azok eltiltására s a jezsuiták vezette tanintézetekben való tanulmányozás eltiltására vonatkozólag. A missiókat illetőleg 1852 május 22.-én kelt a rendelet és szóról-szóra következőleg hangzik : „Habár a hatóságoknak a kath. missionáriusok szentbeszédeivel szemben követett eljárása általában czélszerűnek bizonyult is, mégis ezen szentbeszédeknek, valamint a missionáriusok maguktartásának folytonos szigorú szemmeltartása mindenesetre ajánlatos. Szükséges tehát, hogy a hatóságokat a tárgy fontosságára és a múlt évi febr. 25.-i körrendeletünkben megjelölt szempontokra ismételten figyelmeztessük. Ez a rendelet előírja, hogy mindenütt, hol a missionáriusok szentbeszédeik alkalmával vagy szentbeszédeikkel büntetendő cselekményt követnek el, vagy politikailag aggodalmat keltő, vagy más köz- veszélyes zavargásra vezető mozgalmat idéznek elő, azonnal közbe kell lépnie a hatóságnak. Az e fajta esetekben szükség adtán a missioná- riusokat ki kell utasítani. A közveszélyes mozgalomnak esete különösen a vegyes vallású helyeken fordulhat könnyen elő. A missionáriusok szereplése különösen oly katholikus községekben nem tűrhető, melyek tisztán protestáns tartományokban elszórtan feküsznek, mert könnyen az a gyanú forog fenn, hogy itt a katholikus községek hitéletének emelése helyett más czélokat követnek. Midőn a királyi főelnökséget (Ober- praesidium) felkérjük, hogy e szerint intézkedni szíveskedjék, a tárgy különleges természeténél fogva nem tudjuk eléggé a kir. főelnökségnek, valamint a többi hatóságoknak ajánlani, hogy a dologgal lehetőleg csíny-
