Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 397 gokat a kormány javára s merem állítani, hogy a Poroszországon és Németországon kívül megjelenő újságok még nagyobb számánál egyezmény áll fönn, — akármilyen legyen is az — melynek értelmében az újságnak bizonyos hasábjai a porosz hivatalos iroda közleményei számára nyitva áll. A ki csak némi figyelemmel olvassa az augsburgi (most müncheni) „Alig. Ztg.“-ot és a „Kölnische Ztg.“-ot, látni fogja, hogy bizonyos jelek nem egyebek, mint a sajtóirodában dolgozó emberek jelei. Uraim, az erre szükséges pénz az u. n. „reptilienfonds“-ból bőven rendelkezésére áll a kormánynak. Ha a kormány ezen jogtalanul lefoglalt pénzekkel oly erősen tudja befolyásolni a sajtót és így a független sajtóval mérték fölötti módon versenyzik, akkor már megjött az ideje annak, hogy mi a sajtót megszabadítsuk azon kiadásoktól, melyek lehetetlenné teszik, hogy ily újságokkal a versenyt kiállja.“ Richter Jenő képviselő a „reptilienfonds“-ra vonatkozólag megjegyezte : „A titkos alapnak, (mely mint általány az államnak minden évben a költségvetés alkalmával megszavaztatik) kérdését a „reptilienfonds“-dal együtt ez alkalommal szorosabb vizsgálat alá veszem. Hajói értesültem, úgy a pénzügyi miniszternek tudomása sincs ezen alapoknak hováfordí- tásáról, melyek bizony sok százezer tallérra rúgnak. A miniszterelnök s a belügyminiszter között megegyezés létesült, mely szerint mindegyiknek joga van az alap egy részéhez, melylyel mindenikük teljesen önállóan rendelkezik, a nélkül, hogy más közeg erről tudomást szerezne. Nagy összegeknek ily felhasználása minden parlamenti s más pénzügyi ellenőrzés nélkül a ház költségvetési jogát illuzóriussá teszi. Mert hát a miniszter minden összeget, melyet itt tőle megtagadnak, ezen alapok egyikéből veheti ki. A mi a titkos alap felhasználását illeti, a német sajtó romlottsága mindig nagyobb méreteket ölt. Miután Németországban minden írót és újságot megvásároltak, a mely csak megvásárolható volt, igazat kell adnom Windthorst képviselőnek abban, hogy a „reptilienfonds“ nyomait mindenki, a ki csak egy kissé jártas a sajtóban, a külföldön is feltalálja.“ Az elismert hivatalos lapokra fordított kiadások a „reptilienfonds“-nak és azonkívül a minden évben megszavazott titkos alapnak nem estek és nem esnek terhére, mivel azon lapok részére külön alapok vannak. A reptilek üregeit többnyire oly lapok műhelyeibe helyezik el, melyek még külsőleg függetleneknek látszanak. Hogy a mellett a hivatalos sajtó vezetői mennyire ingadoztak és ingadoznak, a „Germania“ egy munkatársa (1874 január 8.-án) ezt a következőkép írta le :
