Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
364 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM A felsőház többsége természetesen nem tudott Kleist s Witzleben stb. előítélettől ment nézetéhez felemelkedni ; csak egynéhány jelentéktelen módosításra vett magának bátorságot, többek közt arra, mely azt határozta, hogy valamely egyházi intézetnek a minisztertől meghagyott bezárása ellen keresetet lehet beadni az egyházügyi törvényszékhez. Ezen módosítás ugyan (mint a 14. §-nak 3. bekezdése) a törvénybe belekerült, de semmi jelentősége sem volt, mivel a katho- likusok az egyházügyi törvényszék illetékességét el nem ismerhették. Különösen érdekes volt a 14. §. megvitatása (a gyermek-szemináriumok és gyermek-tápintézetek elnyomása). Egy kormánybiztos kifogásolta a „kolostori fegyelmet“, a mint ez már többször megesett a képviselőházban és a többek közt ezt jegyezte meg : „A 14. §. csak azon intézetekre vonatkozik, melyek a tridenti zsinat szabványai értelmében azért állítandók fel, hogy 12 éves, többnyire szegényebb gyermeket egyházi szellemben neveljenek az egyházi rendre. A reformáczióig az egyházi rend jelöltjeit ép úgy nevelték, mint más tanuló ifjakat. Ekkor alapította loyolai Ignácz Rómában a „Collegium Germanicum“-ot és pedig azon kifejezett czélból, hogy abban a reformáczió ellen harczképes papokat képezzenek. E minta után létesítették a tridenti zsinattól tervezett gyermek-szemináriumokat. A tridenti zsinat ezen intézeteket a „szabad német tudomány“ ellen vívandó harczra tervezte és Németországban azért nem valósultak meg, mivel ezt a „német szellem“ nem tűrte. Mindazonáltal 1840 óta ezeknek szervezése tervbe vétetett. A vatikáni zsinat megnyitása előtt, mikor a pápai csalatkozhatatlanság hitczikkelye helyett az egyház reformját vártuk, még katholikus hangok is emelkedtek a gyermek-szemináriumok ellen. “ Brühl gróf erre a többek közt ezt válaszolta : „A kormánybiztos úr folytonosan visszatér a kolostori fegyelemre, az elzárt nevelésre. Nem akarok újólag rámutatni a hadapródi intézetekre, a katonai árva-házakra, de uraim, nincs-e megengedve, hogy egészen elzárt helyeken nevelő-intézeteket állítsanak fel, melyek mindenesetre állami felügyelet alatt állanak, de a melyek határozottan körvonalo- zott czélra törekednek ? Emelnek festészeti iskolákat, sőt ballettánczosnők számára is intézeteket, a hol a növendékek oly czélra neveltetnek, a mely épen nem nagyon erkölcsi irányú és ez meg van engedve ! A ballet-iskolák léteznek, de papnevelő-intézeteknek nem szabad létezniök, igen, uraim, ép a jelen pillanatban a királyi kormány előtt minden ked
