Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 365 vesebb, mint a mi katholikus, minden létesíthető, csak katholikus jellegű nem.“ A vallásügyi; miniszter erre azt válaszolta, hogy a papnevelő-intézeteket nem akarják egyszerűen eltörölni ; ha alapszabályaik segélyével gymnáziumi nevelő-intézetekké változnak át, nem esik rajtok sérelem, itt kizárólag a tridenti zsinat szabványai szerinti intézetekről van szó. A „Collegium Germanicum“ mintája ezen intézeteknek, melyek nevelési çzélja — ha nyíltan nem. is -— az, hogy a protestantizmus ellen vívandó harczra készítse elő az ifjakat. A kormány jogos igényei ellen keltett mozgalom vezetőinek kezében legalkalmasabb eszközök az ezen intézetekben kiképzett fiatal papok, a „heves vérű káplánok“.1) Landsberg-Ossenbeck báró és Landsberg- Velen gr. védelmezték a tridenti zsinati intézeteket ; — az. utóbbi hangsúlyozta, hogy mennyire magán viseli az egyház- ellenességet épen az ezen intézetek ellen törő támadás — és ebben Senf ft br. és Kleis t-Retzow protestánsok is támogatták. Hompesch gr. azt kérdezte, vájjon a kormánybiztos azon kijelentésében, hogy katholikusok is volnának a tápintézetek ellen, névtelen röpiratokra hivatkozott-e? A kormánybiztos, ki az illető röpiratokat magával hordotta, kénytelen volt beismerni, hogy azok a szerzők megjelölése nélkül jelentek meg (Nagy mozgás és nevetés), de tartalmuk kétségtelenné teszi, hogy szerzőik katholikusok. Ezzel véget ért a vita s a paragraphus többséggel elfogadtatott. A feljelentést tarlalmazó paragraphusokra nézve Gobbin főpolgármester „szabadelvű“ tag azzal a javaslattal állott elő, hogy a 16. §. utolsóelőtti mondatába a „panaszt emelni“ szavak helyébe „felebbezést benyújtani“ szavak szurassanak. Ezen módosítást elfogadták s így ez került be a törvénybe. ') A hivatalos sajtó is előszeretettel variálta ezen gondolatot és — mivel a fiatal papok többnyire népgyűléseken és a sajtóban serénykedtek — „heczcz-káplánokról", „sajtó-káplánokról“, „zsurnalista-káplánokról“ stb. beszélt. Utoljára a világi szerkesztőket is „káplánokká“ tette a hivatalos és szabadelvű sajtó.
