Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
A "kulturharcz" okai
A KULTURHARCZ OKAI 5 Csak akkor, midőn IV. Frigyes Vilmos lépett trónra, lett Poroszország paritásos állammá, a mi azelőtt épen nem volt, daczára annak, hogy a nyugati tartományoknak Poroszországhoz való csatolása óta III. Frigyes Vilmos alatt, a katholikusok az állam népességének jó harmadát képezték és azon ünnepélyes ígéretek daczára, a melyekkel minden egyes brandenburgi-porosz monarcha, különösen III. Frigyes Vilmos a katholikusokat államuk kötelékébe felvették.1) A király nemcsak a kölni zavaroknak vetett nemsokára véget a kath. egyház iránt való engedékenységével és nemcsak a placetumot törülte el, azaz nemcsak szabaddá tette a püspökök érintkezését a római szentszékkel, hanem mindenekelőtt abból a helyes alapelvből indult ki, hogy katholikusokat csak katholikusok érthetnek meg és kormányozhatnak, nem pedig protestáns és állam-egyházi előítéletekkel telített bürokra ták. Megalkotta azért a kath. ügyosztályt a vallásügyi minisztériumban, melynek a, minisztert tanácsával kellett segítenie, a mint a protestáns egyházi ügyeket is —- a mennyiben külső jogi viszonyok miatt a hasonlókép felállított protestáns ügyosztály keretébe nem tartoztak — a miniszter ügyköréből kivette és az újonnan alapított evangélikus főegyházi tanácsnak rendelte alá. Természetes, elég sokszor megtörtént azért, hogy a miniszterek kath. egyházi téren mint azelőtt, úgy ezután is átlépték hatáskörüket. Ez történt pl. Raumer vallásügyi miniszternek (1852-ben kibocsátott) rendeletéivel, a melyek a missiók tartását, különösen a jezsuiták által vezetett missiókét és a (hasonlókép jezsuiták vezetése alatt álló) Collegium Germanicumban a tanulmányozást betiltották. Ép úgy a hivatalok betöltésénél is volt folyton okuk panaszra a katholikusoknak a paritás gyakorlati keresztülvitelére nézve : a miniszterek tovább szőtték az állam protestáns hagyományait, melyeket a király meg akart szakítani. * h „S i e g f r i e d“-alcták a porosz „kulturharcz“-hoz. Freiburg, 1882. 2. 1. Bachem, i. h. 18. s köv. 1. „Történelmi hazugságok“. Kiadta a Szent-István-Társulat, Utolsó czikk.
