Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

Az első törvényhozási intézkedések

AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 321

nyát megváltoztathatja.1) Maga a vatikáni határozat, a pápa, az egész világ összes püspökei, valamennyi katholikus theologus és az egész ka- tholikus kereszténység irtóznak ettől az állítástól és képtelen s eretnek tévedés gyanánt elvetik ; sőt inkább arról tesznek tanúságot, hogy sem a pápa, sem a zsinat, sem más valaki nincs hivatva arra, hogy a hagyományos katholikus hit- és erkölcstanon legcsekélyebbet is változtasson. Azonban a világszerte ismeretes katholikus hitczikkely szerint a katholikus hit- és erkölcstanról való illetékes és végleges bizonyságtétel és annak magyarázása mindenesetre nem az egyének ítéletéhez, hanem a Krisztus által rendelt tanítói tekintélyhez tartozik.

2. Azon szakadárok azt állítják, hogy a pápai tanító hatalom és csalatkozhatatlanság tana által az államok fönhatósága és biztonsága veszélyeztetve van, a mennyiben a pápa igényt tart az összes fejedelmek és államok fölött való uralomra vagy legalább minden pillanatban igényt tarthat és hitczikkelynek jelentheti ki.

Azonban a pápa és vele az egész egyház nemcsak szóval, hanem a mindig érvényben volt gyakorlatban is elismeri az összes államok függetlenségét, önállóságát alkotmányukra való tekintet nélkül és a fejedelmek vagy másféle legfőbb állami hatalmak fönhatóságát. Az egyház hasonlóképen minden alattvalót lelkiismeretes engedelmességre kötelez a világi hatóságokkal szemben és IX. Pius, valamint elődjei, Krisztusnak és az apostoloknak ezen parancsát — Istenért engedelmeskedni *)

*) Nagyon találó és a mellett kimerítő módon világította meg R e i- chensperger Péter „A „kulturharcz“ vagy béke az államban és az egyházban“ (Berlin, 1876) czímú munkájában a „csalatkozhatatlanság“ ellen intézett ezen általánosan ismert előítéleteket. Az i. h. 19. és 20. 1. ezt mondja :

„A mi a pápának a tanítóhivatalban való csalatkozhatatlanságát illeti, melyet a vatikáni zsinat hitczikkely gyanánt felállított, a jelenkor gyalázatára a roszakarat vagy határtalan tudatlanság nem átallotta ezen határozatot a pápa bűntelenségének vagy — mi több — istenítésének gondolatával összecserélni.

A katholikus egyház az ilyen eszmezavart a leghatározottabban visszautasítja. A valóságban ezen határozat lényegileg nem mond egyebet, mint a mi — nem tekintve a bázeli zúg-zsinatot — a katholikus egyházban mindenkor elismert érvényben volt. A pápa vezetése alatt a zsinaton összegyűlt egyháznak csalatkozhatatlan tanítóhivatala mindig a katholikus hit alapja s egységének, tisztaságának föltétele volt. Bűntelenséget vagy isteni- séget ép oly kevéssé lehet tulajdonítani a zsinat tagjainak, mint maguknak a szentiratok szerzőinek, kiknek minden keresztény hivő , meggyőződése szerint közvetlen isteni sugalmazás volt segítségükre. Az egyház hittanítói csalatkozhatatlansága ellenben nem alapul a sugalmazás feltevésén, hanem csakis az egyház létét illető azon ígéreten, hogy a Szentlélek vezetése mellett az idők végezetéig a már kinyilatkoztatott igazságot meg fogja ismerni és minden népet tanítani fog. A vatikáni határozat végre csak azt állapította meg, hogy ezen Ígéret ép úgy adatott az egyház fejének, midőn a hit és erkölcs dolgában ex cathedra beszél, mint magának az egyháznak ; — oly szavak ezek, melyek már azelőtt is abban nyerték közvetett elismerésüket, hogy valamely zsinati határozat egyáltalán csak a pápa tekintélye által nyerhetett érvényt. ‘

Munkálatok 60. évf.

21