Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
312 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM „Mindenek előtt köszönöm a ragaszkodás érzelmét, melynek kifejezést adtatok. Egyértelműek ezek azokkal, melyeket nekem Németország minden részéből tolmácsoltak s melyek engem nagyon felbátorítanak és felemelnek. Épen a legutóbbi napokban kaptam közleményeket Kölnből, Münsterből, Paderbornból, Münchenből, Regensburgból és Németország sok más püspökségéből. Ezek arról értesítenek, hogy hazátok kathoükus népe életem és pápaságom hosszú éveit a legközelebb lefolyt évforduló alkalmával nagy ünnepélyekkel, nyilvános imákkal s mindenek előtt a szentségek buzgó vételével ülte meg. Igen, ez az esz köz az egyházüldözés meggátlására ! A mi az üldözést illeti, mely most hazátokban kitört : állítsátok vele szembe az imát és állhatatosságot ; használjátok úgy a sajtó, mint a nyilvános beszéd eszközeit ; járjatok el úgy megfontolással, mint szilárdsággal. Isten azt akarja, hogy az ország vezetőit tiszteljük s nekik engedelmeskedjünk; de azt is akarja, hogy az igazságot megmondjuk s a tévely ellen küzdjünk. Oly üldözéssel állunk szemben, mely hosszú előkészület után most tört ki. Egy hatalmas kormány minisztere, ki a háborúban győzött, áll most az üldözés élére. Én tudattam vele, — s ez ne legyen titok, tudja meg az egész világ — hogy diadal mérséklet nélkül nem tartós, hogy oly diadal, mely az igazság és az egyház ellen síkra száll, a legnagyobb őrület. Ezen üldözések ama sikereknek úgy fényét, mint tartósságát veszélyeztetni fogják. Előadattam neki, mennyire ragaszkodtak a katholikusok kormányukhoz egészen a jelen pillanatig ; hogy a püspökök, papok és világiak újra meg újra kifejezték előttem, mennyire tudják a kormány jóakaratát s a szabadságot, melyet az egyház élvez, becsülni. A kormány hasonlókép ismételten kifejezte megelégedését a katholikusok magatartása fölött. Ezeket a hivatalos nyilatkozatokat és elismeréseket tekintve, miképen magyarázható meg, hogy a katholikusok most egyszerre elégedetlen, veszélyes üzelmeket folytató, az állam vesztére törő emberekké változtak volna ? Ezt a kérdést intéztem a miniszterhez ; a feleletet még mindig várom, — talán, mert az igazságra nincs felelet. Különben emeljük tekintetünket Istenhez ! Legyünk rendületlenek a bizalomban, tartsunk össze ! Ki tudja, nem szakad-e le nemsokára a magasból a kövecske, mely az óriás lábait darabokra zúzza. De ha Isten meg is. akarja engedni a további üldözést — az egyház nem fél. Ellenkezőleg ! Hiszen az üldözésben tisztul, erősödik, új szépséget nyer. Az egyházban is kétségen kívül itt-ott tisztulásra van szükség s azt a tekintélyes politikai hatalmaktól jövő üldözések eszközük legjobban. Ilyenkor válik el a konkoly a búzától s rostáltatik meg minden félszeg- ség. Várjuk be teljes bizalommal Isten végzését. Legyünk tisztelettel és engedelmességgel a kormány iránt mindaddig, míg Isten és az egyház törvényeivel ellenkező dolgot nem parancsol.
