Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
304 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM Czélja nem volt egyéb, mint a pápaságnak gyöke- rében való kiirtása, azaz önállóságának megrablása, a mennyiben azt a pápa-választás szabadságának megnyirbálásával a kormányoktól, mindenekelőtt á némettől, függővé akarta tenni. Minthogy a pápa vonakodott a kanczellárnak politikái eszközül szolgálni s a centrumnak hadat üzenni, őt magát kellett megtámadni. Ez a külföldi kormányokhoz intézett híres, 1872 május 14.-i körlevél által történt, melynek szószerinti tartalma csak 1874 deczember havában a gróf Amim követ ellen indított per alkalmából lett ismeretessé, melynek létezéséről azonban már kevéssel megszerkesztése után tudomással bírtak ; a hivatalos sajtó is a közvélemény hangulatának előkészítése végett s hogy a külföldi kormányokra (hogy ezek a Bismarck her- czeg tervezte hadjárathoz hozzájáruljanak) befolyást gyakoroljon, annak eszméit többszörösen feldolgozta. Az emlékezetes okmány így hangzott : „Bizalmas. Berlin, 1872 május 14.-én. IX. Pius pápa egészsége a hozzánk érkező tudósítások szerint teljesen megnyugtató s a közeli változásnak semmi jelét sem nyújtja. Előbb-utóbb azonban mindenesetre új pápa-választásnak kell bekövetkeznie ; csak az időpont van elrejtve az emberi számítás és előrelátás elől. A katholikus egyház fejének állása minden kormányra nézve, melynek országaiban a katholikus egyháznak elismert létjoga van, oly jelentőségű, hogy szükségesnek látszik a pápa személyében történendő változás következményeit magunk elé idézni. Már előbb elismerték, hogy a kormányok, melyeknek katholikus alattvalóik vannak, nagyon érdekelve vannak a pápa-választásnál, úgy magára a megválasztandó személyre, mint különösen arra nézve is, hogy a választás alaki és anyagi tekintetben mindazon biztosítékokkal körül legyen véve, melyek a kormányoknak lehetségessé teszik, hogy azt úgy maguk, mint a katholikus egyháznak országaikban létező részének szempontjából érvényesnek és minden kétséget kizárónak ismerhessék el. Mert hogy a kormányok, mielőtt a megválasztott souverain főnek, ki hivatva van országaikban oly messze nyúló, sok tekintetben a felséghatalommal határos jogokat gyakorolni, e jogokat tényleg megadnák, kötelesek lelkiismeretesen megfontolni, vájjon a választást elismerhetik-e ; úgy hiszem, ez kétségen kívül áll. Pápa, kitől az európai souverainek össze- sége v^gy többsége szükségesnek látná alaki vagy anyagi okokból az elismerést megtagadni, ép oly kevéssé volna gondolható, a mily lehe
