Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
260 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM ily felfogás „az állam fönhatóságávál össze nem egyeztethető.“ Ehhez képest a miniszter nemcsak a kiközösítés hivatalos és nyilvános visszavételét kívánta, hanem a püspöktől egy nyilatkozatot is követelt arra nézve, hogy hajlandó legyen „ezentúl az állami törvényeket teljes értelmökben követni.“ A püspök további feleleteiben hangsúlyozta, hogy kész az „államnak á 11 a m i souverairtitását“ elismerni; míg a király, a kanczellár és miniszter azt állították, hogy ezáltal az állammal egy más és pedig egyházi souverainitás állít- tatik szembe. A kanczellár egy újabb felhívására, högy a püspök egyházi téren is elismerje az állami souverainitást, az apostoli férfiú „határozott tagadással“ felelt. Az állam állami, azegyházegyházi téren s ou v e r a i n , maradt az ő egyedül helyes alapelve. A mint az állami törvények nem avatkoznak az egyház ügyeibe, ő „feltétlen engedelmességet“ fog tanúsítani, volt a loyalis alattvaló felelete. Következménye a dolognak az volt, högy a Marienburg- ban szeptember 3.-án tartott ünnepélyen a püspököt nem bocsátották a császár elé tisztelgésre ; majd szeptember 25.-én követte ezt az úgynevezett „zár alá helyezés“. „Az állam-kormány“, mondá a miniszter, „nem vállalhatja magára a felelősséget, hogy az állam, melynek törvényei alá magát feltétlenül alávetni nem akarja, a saját javaiból az öneltartására pénzt utalványozzon.“ A püspök ezzel szemben az őt megillető minden jog- czímen panaszt emelt a főtörvényszéknél, ez azonban elutasította1) (1873 julius 14.-én). Hogy a kormány az egész összetűzésből elvi kérdést akart csinálni, hogy egyházpolitikai törvényhozó működésének már e lőtanácskozás ainá1 egy püspöktől annak elismerését akarta kicsikarni, hogy valamennyi törvénynyel szemben, ha ■) Az ezen ügyre vonatkozó Összes anyagot lásd Siegfriednél 109. s köv. lapokon.
