Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

Az első harczi intézkedések

AZ ELSŐ HARCZI INTÉZKEDÉSEK

159

„így tehát minden jóra és áldásra fordult volna, ha nem emésztené bensőnket egy mérges gomba, mely éjjel-nappal szakadatlanul folytatja pusztító munkáját. Valahányszor szellőztettük a takarót, a gomba mindannyiszor növekedett s a csontok és velő belsejét fenyegeti azon pillanatban, melyben a nemzet menyasszonyhoz hasonlóan fényes jövőnek, új sorsnak megy elébe.

Hogy mi a baj, mondanunk sem kell ; a porosz országgyűlési választások ismét felfedték a sebhedt helyet ; csak a vak nem riad tőle ijedten vissza.

Németország legvirágzóbb, legértelmesebb, legvidámabb s legserényebb része, a rajnai tartomány s Westfalia negyven ultrámon- t á n képviselőt küld az országgyűlésbe. Valóban egy nagy csatavesztés Loire-nál kisebb szerencsétlenség volna a nemzetre, mint e vereség. S az a szomorú a dologban, hogy a betegség épen nem velünk született, hanem mesterségesen van belénk oltva. Mechanikus szerkezettel a kicsinyek elcsábítása, a közepesek hatalomba ejtése s a nagyok megvesztegetése végett hálót vetettek nekünk, melyből, ha valaki bennakadt, soha sem szabadul ki s melybe naponkint új áldozatok kerülnek. S így óráról órára nőttön nő a titkos összeesküvés az állam sa kultúra ellen, szálait köröskörül mindig szorosabban huzza össze s a jövőben megfojtással fenyeget. Tényleg nem nehéz a meghatározása annak, hogy a szörnyeteg ily eszközökkel dolgozván, mikor temet karjai közé.

Ha e szellemi vereség az első német birodalmi gyűlés választásainál ismétlődik — hisz tudjuk, hatalom és siker ismét sikert s hatalmat szül — s hozzá az ultramontanizmus győz délen, Badenben, Bajorországban, valamint Poroszországban, akkor nemzet boldogságát, ennek tetőpontján soha sem fenyegette a hirtelen bukás nagyobb veszedelme, mint nálunk.

Mit tegyünk ?

F élűiről (király és kanczellár) még remélhetnénk. Nem csodálkoznánk, ha a tapasztalt, higgadt és szerencsés férfiú, ki a császári koronát nemsokára tiszteletre méltó fejére van hivatva föltenni, nem csodálkoznánk, hallván, hogy ő félelemmel telt el a fekete sereg láttára, mely az új országgyűlésen ellene emelkedik. Talán - ki tudja — bizalmasai körében ki is fejezte aggodalmait e kisértetről. Nagy birodalomnak becsületes fejedelme nem fog megőszülni hivatásában a nélkül, hogy föl ne ismerje,, hogy. a j e sl&u i t ák m in d en ál 1 am - nak romlását okozzák s az övét is azzal fenyegetik, ha uralomra jutnak. S kellő időben, midőn talán ily üdvösen intő árnyképek bántják, valaki a környezetében nem vehetne-e magának bátorságot arra, hogy rámutasson a porosz államban azon helyre, honnét ezen baj miatt a felelősség nagy részben származik ? Senki sem merné megmondani, hogy a katholikus papizmusnak legfőbb segítője nem más, mint a protestáns papizmus? Kétségtelen, hogy az ultramontán választások Poroszországban legalább felerészben a M ü h-