Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első harczi intézkedések
158 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM szövi és viszi véghez Isten üdvös igéje ellen, melynek terjesztőit átokkal és kárhozattal sújtja. Császári és királyi Felségednek legdrágább kincse és áldása s az marad örökké az egyetlen igaz Istennek imádása és jutalma. Felséged az egész nép előtt megvallja tiszteletét. „Én az Úr, így szól az örökkévaló, ez a nevem s nem adom másnak tiszteletemet, sem dicsőségemet a bálványoknak.“ Minél határozottabban s nyíltabban utasít vissza császári és királyi Felséged, mint istenfélő, protestáns császár és király, visszatérve, mint a bosszúálló (aliquis ultor), kit a nagy fejedelem isteni kinyilatkoztatás által lélekben látott, — minden érintkezést a római pápával, hogy ne is említsem világi vagy egyházi hatalmának nyílt vagy titkos támogatását, minél szilárdabban, rendület- lenebbül követi Felséged ezen német protestáns politikát, az üdvhozó utat, melyet egyedül és teljesen az Isten szava nyilatkoztatott ki s areformáczió hirdetett újra a német népnek, Isten tiszteletére és földi országának gyarapítására, annál magasztosabban fog nyilvánulni atyád Istenének atyai kegyessége az ő sokszoros áldásában Felségeden most és az örökkévalóságban, kiválóan utódain s a német népen, mely aranyban és ezüstben szegény, de gazdag s az marad, a tiszteletben, engedelmességben, hűségben és istenfélelemben. Fogadja Felséged tiszteletteljes szómat szívesen és kegyesen. „Szóljon szabadon“, mondta nagylelkű felséges királyunk, „szabadon, mint férfiú férfiúval.“ Isten pedig adjon Felségednek erőt és világosságot, hogy felismerje és cselekedje azt, a mi nevének dicsőségére szolgál. Elberfeld, 1871 márczius 20. Heydt D. Hogy XI. Kelemen pápa a nantesi edictum eltörlését, melyről a korona-herczeg egy hadi tudósításban említést tett, határozottan roszalta (v. ö. a „Bertalanéj“-ről szóló fejezettel), azt természetesen egyetlen „igazán reformált“ sem tudta. Ezt csak úgy mellékesen említjük meg. A „szabadelvűek“ már régóta aggódtak, hogy a Wupper x) és Spree* 2) melletti „szemforgatók“ vagy épen katholizáló befolyások az irányadó körökben ellenök működhetnének. Az augsburgi „Allgem. Zeitungéban „Ein Wort zur Kaiserkrönung“ czím alatt a következő czikket tették közzé, mely nemsokára az összes nagyobb „szabadelvű“ lapokat bejárta : *) Rajna egy kis mellékfolyója, a mely körül számos pietisztikus és chiliasztikus szekta keletkezett. 2) Spree folyó tudvalevőleg Berlint szeli át.
