Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
148 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM czélja, mint hogy előkészítésül szolgáljon független lengyel birodalom felállítására. Hogy Lengyelország 1872 -i határaival visszaállíttassák (a mit a lengyelek maguk is remélnek, bár erről hallgatnak), neki egész Posent, Nyugat-Poroszországot és Ermelandot kellene visszaadni : akkor keresztül vágatnának Poroszország legfontosabb izmai s a németek milliói ki volnának szolgáltatva egy bizonytalan szövetségesért a lengyel önkénynek, mely sóvár szemmel les Németország minden zavargására, hogy Kelet-Poroszországot, Lengyel-Sziléziát és a pomeraniai lengyel kerületeket megszerezhesse. Másrészt ismét tervezhető Lengyelország visszaállítása, de kisebb határokkal, talán úgy, hogy Poroszország ez új birodalomhoz csupán Posen nagyherczegség kiválóan lengyel részét adja oda. Ez esetben, csak az, a ki a lengyeleket egyáltalán nem ismeri, kételkedhetik arról, hogy azok esküdt ellenségeink maradnának, a míg a Vistula-torkolatot s a Kelet- és Nyugat- Poroszország, Pomeránia, Szilézia minden lengyel-ajkú területét tőlünk el nem hódítanák. Miként lelkesedhetik német ember szánalmas részvétből, czélszerűtlen elméletekért annyira, hogy hazájának tőszomszédságában nyughatatlan ellenséget teremtsen, mely folyton azon fáradna, hogy beléletének lázas nyugtalanságát háborúkkal más mederbe vezesse s minden egyes, nyugati bonyodalmunk idején hátulról támadjon ; melynek sokkal erősebb a vágya s erősebbnek kell is lennie, hogy a mi kárunkra hódítson, mint az orosz czárnak, a ki örül, hogy jelen óriás birodalmát összetarthatja és a ki igen oktalan volna, ha már is nagyrészt lázadásra kész alattvalóit német területek hódításával növelni törekednék. Oroszország ellen pedig nem szorulunk Lengyelország segítségére ; eléggé megvédjük magunkat mi magunk. Azért jelen Posenre vonatkozó politikánkat, ha ez minden egyes németet bele is von a német szövetségbe, továbbá ha a lengyel-ajkuaknak csak kisebb részecskéjét is elidegenítjük az államtól külön intézkedésekkel, sajnálatos Don Quixoteriának tartom, melyet az állam saját s hozzátartozói vesztére űzött.“
