Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
BISMARCK MEGVÁLTOZOTT ÁLLÁSPONTJA 147 birodalmat árultak el a külföldnek és a német nemzet földarabolását idézték elő. Nem is szabad az „élhetetlenséget“ későbbi következményei miatt pártfogás alá vennünk ; ellenkezőleg meg kell azt szüntetnünk s a régi állapotokat a maguk teljességébe visszaállítanunk. Adja Isten, hogy Poroszország meg ne bánja lengyel politikáját, ha az orosz óriás és a német törzsek között valamikor ellentétek merülnének föl. Akkor talán csak egy önálló Lengyelország szabadíthatná meg Poroszországot egy második Jena-tól. Hogy a lengyel politika beléletünk szempontjából is az állam vesztére vezetett, napról-napra világosabb. A kultur- harcz volt hivatva behegeszteni a sebet, mely a porosz-német államtest lengyel részén vérzett; e helyett nemcsak tovább tépték a sebet, hanem az új lengyel törvényekkel oly anyagot vittek bele, mely az egész államéletet belső sinlődésre kárhoztatta.l) '') Hogy Bismarck herczeg politikai tevékenységének kezdetétől fogva a lengyeleknek engesztelhetetlen ellensége volt, ép most mutatja ismét a „Magdeburgische Zeitung“ másod-lenyomatban hozott vezérczikke, melyet 1848 április 20.-án — az akkor folyt lengyel-pör alkalmából — „Gutsbesitzer v. Bismarck auf Schönhausen“ küldött hozzá. A czikk, mely ma is szóról-szóra megfelel a kanczellár nézeteinek és aggodalmainak, így szól : A hazaárulás miatt elitéit lengyelek felszabadítása a berlini márcziusi forradalom vívmánya, még pedig egyike a legfontosabbaknak, mert az alkotmányosság, sajtószabadság és Németország egyesítésének pontjai már a harcz kitörése előtt biztosítva voltak. A berliniek vérük árán szabadították meg a lengyeleket és sajátkozüleg vezették nagy diadallal a városon keresztül ; a megmentettek, hálából ezért, élükre álltak azon csapatoknak, melyek egy porosz tartomány lakosságát rablással és gyilkolással, az asz- szonyok és gyermekek barbár leölésével és megcsonkításával támadták meg. A német lelkesedés más gesztenyéjét a saját kárával így kaparta ki a tűz- ből. Nem csodálkoztam volna, ha a német erő és egység első felhevülése oda tör magának utat, hogy Francziaor szagtól visszaköveteljük Elszászt s a német zászlót a strassburgi székes- egyházra tű z z ü k. De több mint né met jószívűség az, ha a regé nyíl ősök lovagiasságával mindenek előtt azért lelkesedünk, hogy a német államok az utolsóját is elveszítsék annak, mit a német fegyverek Lengyel- országban s Olaszországban századok folyamán szereztek. Ezt akarják oly örömmel elajándékozni egy ábrándos elmélet megvalósítása kedvéért, oly ■elméletért, mely következetesen oda vezetne, hogy dél-keleti határkerületeinkből Stájerhon s Illyriában új szláv birodalom alakuljon, az olasz Tirolt visszaadjuk a velenczeieknek s Morva- és Csehországból egészen Németország szívéig ettől független cseh birodalmat alapítsunk. A lengyel elem nemzeti fejlődésének Posenben nem lehet más érthető 10‘