Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
146 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM „egy tekintet a térképre“, véli Bismarck herczeg, „meggyőz arról, hogy ez lehetetlen volt“. , Azt akarja ezzel mondani, hogy Poroszország és Németország kevésbé kerekded, ha Posen és a lengyel Nyugat- Poroszország nem tartoznak oda. Poroszország és Uj-Német- ország fővárosa nagyon közel fekszik a lengyel határokhoz, a kelet-porosz rész alul támasz nélkül marad, ha dél-nyugati lengyel szomszédságától, mint alaptól megfosztják. Lehet; ámde Bécs századokon át elvitázhatatlanul Németország fővárosa volt, bár sokkal közelebb feküdt a magyar határhoz, mint Berlin a lengyelhez s az is marad, ha a német particularismus és dualismus nem támad ellene. Ezen particularismust az új német birodalom alkotmánya békóba verte s elhárítását lényegesen előmozdítaná, ha Berlinben a lengyelek kívánalmainak és az összes birodalmi lakosok tartományi s felekezeti igényeinek eleget tesznek. S mivel erre semmi körülmények között nem határozhatták el magukat, mindenesetre érthető, hogy Bismarck herczegnek több gondot okozott egy lengyel falu, mint az osztrák kormánynak egész Galiczia. (Fiának, Vilmosnak lengyel nyelvet kellett tanulnia s a trónörököst ismételten buzdította annak tanulására.) Ép úgy aggódott a lengyel Felső-Sziléziáért, jóllehet ez biztosabb birtoka Poroszországnak, mint saját fővárosa, Berlin ! A kanczellár elhatározta, hogy erővel visszatartja azt, a mit a természet más irányba terel, s ily eljárás mindenképen megfelelt az ő természetének. „Nem olvadozunk többé érzelgős megilletődéssel Kosciusko „finis Poloniae“-je fölött“ — mondja Busch (Unser Reichskanzler II. 205) — „nem lelkesedünk többé a rimes szóvirágért, mely szerint Lengyelország még nem veszett el s Macaulay szólamaira, melyek szerint Lengyelország fölosztása az európai politikának leggyalázatosabb ténye volt, nemmel felelünk ; a lengyel köztársaságot nem annyira idegenek tették tönkre, mint azoknak hallatlan élhetetlensége, kik földarabolása idején a lengyel nemzetet képviselték“. A lengyel nemesség „élhetetlensége“ távolról sem volt oly nagy, mint a protestáns-német fejedelmeké, kik császárt,
