Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
BISMARCK MEGVÁLTOZOTT ÁLLÁSPONTJA 145 az ellen, hogy legalább az akkori Orosz-Lengyelország ismét önálló állammá alakuljon ; de a félelem, hogy a lengyelek akkor azt tehetik, a mit a piemontiak Olaszországban és a poroszok Németországban, t. i. reklamáczióikkal (idegen nemzetek támogatása mellett) mindig tovább terjeszkednek, úgy látszik, hamar útját vágta e készségének, mert arra sohasem gondolt a kanczellár, hogy Porosz- Lengyelországból egy részt a régi lengyel birodalom visszaállításához átengedjen. „Én ugyan — úgymond az észak-német birodalmi gyűlésen 1867 szeptember 24.-én — a németek együttélését oly nemzetekkel, melyek e közösségből szabadulni törekszenek, nem tartom hasznosnak ; ez azonban néha szükséges. Lengyelországban szükséges ; erről meggyőz egyetlen, a térképre vetett tekintet.“ „Ausztria érdeke Lengyelország visszaállításával szemben nem oly mélyreható, mint Poroszországé vagy Oroszországé“ — írta 1854 julius 25.-én Manteuffelnek (Poschinger II. 51. 1.) — „aligha oly fontos, hogy azért Oroszországgal szakítván, a nyugati hatalmakkal meghasonlani ajánlatos volna. Sőt lehetségesnek tartom, hogy Ausztria a dunai tartó mányokat választaná, ha azok között és Galiczia közt választania kellene.“ Ha ugyan 1854-ben Poroszországra nézve talán „államérdek“ volt is, hogy a lengyel országrészek az ő területéhez tartozzanak, e szükségesség lényegesen csökkent az 1865. és 1866.4 annexiókkal és némi anomália volt a dologban, midőn 1871-ben e területrészeket a többi porosz tartományokkal a német birodalomba kebelezték. A szövetség-gyűlés idején sem a porosz, sem az osztrák-lengyel birtokok nem tartoztak a birodalomhoz. Innét magyarázható, hogy a porosz-lengyel képviselők, a nélkül, hogy kikeltek volna porosz államjogi illetőségük ellen, felszólaltak az ellen, hogy hazájuk népjogilag az észak-német szövetséghez (1867) és az új német birodalomhoz (1871) számíttassék. A nemzetiségi politika után, melyet Elszászban (1871), Magyarországban és Csehországban (1866) űztek, Lengyel- országgal szemben is hasonló politikával kellett volna eljárni. De 10 Munkálatok GO. évf.