Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Második fejezet. A szoczializmus tarthatatlan alapjai
m Ik ' WW*. 60 MUNKALATOK LVIII. ÉVFOLYAM Egyébként később ki fogjuk mutatni, hogy a termékeknek csupán a végzett munkához mért felosztása lehetetlen. Ki mond igazságos és kielégítő ítéletet minden egyes munkás ügyességéről és munkája hatályosságáról, és ki szabja meg tüzetesen, mennyi jár neki munkájáért a közös jövedelemből ? Úgy látszik, hogy maga Marx is érezte azokat a visszásságokat, a melyek akkor keletkeznének, ha a termékek felosztásának egyedüli mértéke a munka lenne. 0 maga az általa megengedett ezen egyenlőtlenségeket „visszás állapotoknak“ bélyegzi, a melyek a kommunista társadalom első átalakulási szakában, a mint ez a tőkés társadalomból hosszú vajúdás után megszületik, kikerülhetlenek. „A jog — úgymond — soha sem állhat magasabban, mint a gazdasági állapotok és a társadalomnak ezeken alapuló műveltségi fejlettsége.“ Csak a kommunista-társadalom haladottabb átalakulási időszakában, a mikor már az egyedek szolgai alárendeltsége, melyet a munkafelosztás okoz és ezzel együtt a szellemi és testi munka között levő ellentét megszűnt; a mikor már az egyedek minden oldalú kifejlődése következtében a termelő erők megnövekedtek ; . . . csak akkor . . . írhatja zászlajára a társadalom : „Kiki a maga tehetségei, kiki a maga szükségletei szerint“. Ez tehát — összevetve azokkal, a miket a kommunismus első átalakulási időszakában történen- dőkről mondottunk — bizonyára nem jelenthet mást, mint hogy akkor fog életbe lépni a teljes jogegyenlőség. Ennélfogva Marx is kényszerítve érzi magát, hogy a munkások elé a fejlődés végczéljául a teljes jogegyenlőséget tűzze ki. Marx mindenesetre igen okos és e czélt, a mennyire lehet, a messze jövő szürke ködébe burkolja. „A költő szokása : el-elszágul- dani a messzeségbe.“ Az okot, a melyre a kommunista társadalom haladottabb fázisára vonatkozó reményét alapítja, a fönnebbi szavakban csak gyöngén sejteti. A gazdasági fejlődés fogja szerinte az egyedek közti külömbséget mindinkább megszüntetni. A történet eddigi folyása azonban e feltevés ellen szól.
