Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)

Második fejezet. A szoczializmus tarthatatlan alapjai

A BÖLCSELETI ÉS VALLÁSI ALAPOK

61

Épen mint általános tapasztalati tényt konstatálhatjuk, hogy a társadalom keretén belül a részekre való szakadás és a személyi külömbség azon mértékben növekszik, a melyben a kultúra emelkedik. A vad törzsek az általános egyenlőség- és egyenjogúsághoz meglehetős közel állanak. Minél jobban fejlődik azonban a társadalom, annál jobban távolodik ezen egyenlőségtől. így volt ez a múltban, igy lesz ez a jövőben is. Még az se változtat a dolgon, ha a magánbirtokot képező termelési czikkeket közös tulajdonná is változtatjuk, ha csak a kultúrát meg nem akasztjuk és durva erőszakhoz nem folyamodunk.

II. Az egyenlőségnek szélső értelemben vett követelése azonos a teljes és feltétlen egyenjogúság követelésével. Ez pedig jog és kötelesség közt külömbséget nem ismer. A szoczialisták nagy tömege tényleg ez értelemben veszi az egyenlőség követelését.

1. Már a gothai programm is „a társadalmi és politikai egyenlőtlenség eltörlését“ követelte. Valamennyi az erfurti gyűlés elé terjesztett „kijavított“ programmpont ugyanezen követeléseket foglalta magában, és a végleg elfogadott programúiban arról van szó, hogy a szoczialdemokrata-párt „az osztályuralom sőt magoknak az osztályoknak megszüntetése mellett küzd s mindenki számára egyenlő jogokat és kötelességeket követel, minden nemi és származási külömbség nélkül“.

Bebel,1) Stern* 2) és mások „mindenki számára egyenlő létfeltételeket“ akarnak. Liebknecht3) szerint a jövő társadalmában „feltétlen jogegyenlőség“ uralkodik és ez a jogegyenlőség a szabadság egyedüli korlátja.

Nyilvánvaló, hogy ezalatt nem pusztán a politikai avagy a törvény előtti egyenlőség értendő. Ez az egyenlőség már ma is megvan az előhaladottabb államokban.

') Bebel. Die Frau 263. és 316. 1. A 9-ik kiadás szerint idézünk.

2) Thesen über den Socialismus, 19. 1.

3) Berliner Volksblatt 1890, 253. sz. Liebknecht erfurti programm- beszédében nagy hévvel ezt kiáltá : „Azon pillanatban, a melyben mi győzni fogunk, csak emberek és egyenlő joguak lesznek a világon.“