Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Második fejezet. A szoczializmus tarthatatlan alapjai
A BÖLCSELETI ÉS VALLÁSI ALAPOK 59 ismernünk az egyenlőségre vonatkozó eme követelést ? Ezeket úgy Marx, mint Engels a Ricardo útján uralomra vergődött és Marx által behatóan kifejtett értékelméletből vezetik le, a mely szerint a munka az egyedüli „értékadó állag“, vagyis valamely árúnak a csereértéke annyi, a mennyi a benne rejlő, a társadalom által reá fordított munka. Egyébiránt ezen elméletből, a melynek tarthatatlanságát nemsokára bebizonyítjuk, egyáltalán nem vezethető le az egyenlőségre vonatkozó követelésük, még a mondott korlátolt értelemben sem. Legfölebb azt következtethetjük belőle, hogy mindenki csak annyit kap a társadalom összes jövedelméből, a mennyi munkát teljesített számára, vagy miként Marx kifejezi ; „Azon munkamennyiséget, melyet a munkás a társadalomnak égjük alakban adott, visszakapja más alakban.“ Vegyük azon esetet, hogy valamely munkás nagyon ügyes és szorgalmas, és csakhamar annyit keres, hogy kényelmes semmittevésre adhatja magát, sőt egyvagj^ több cselédet is tarthat. Ki akadályozza meg őt ebben ? És ha már most másoktól ajándékot is kap, vágj- örökség, játék útján vagy egyébként más munkások jövedelmének egjr részéhez is jutott s azzal nagjr házat akar vinni — mi akadályozza őt ebben ? Ilyképen nemsokára ismét lennének urak és szolgák, szegények és gazdagok, munkások és henyélők, azaz osztálykülömbségek. Az egyik, aki nőtlen marad, nagyon kellemes és kényelmes életet élhet ; holott más, a ki tán gyengébb tehetségű és kevésbbé erős, kinek számos tagból álló családot kell eltartania, valóságos nyomorúságba esik. Mi lesz továbbá a társadalom tervszerű termeléséből, ha kiki kénye-kedve szerint akkor szakítja meg a munkát, a mikor azt gondolja, hogy többé nincs szüksége munkára, és akkor fog ismét hozzá, mikor azt hiszi, hogy most már szüksége van reá? Talán valaki azt veti ellen, hogjr mindenki addig kénytelen dolgozni, mig azt az összeség avagy ennek képviselői kívánják. E követelés azonban bizonyára nem vezethető le az értékelméletből. E helyett mélyebben fekvő okokra kell visszanyúlnunk. S ha végre a felosztás egyedüli mértéke a munka, mi lesz akkor a munkaképtelenekkel : a betegekkel, őrültekkel, elaggottakkal, árvákkal ?
