Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
IX. LEO PÁPA 1049—1054. 313 Leo tehát látva, hogy a harcz elkerülhetetlen, visszavonult környezetével Civitella városába, hogy ott várja be a csata kimenetelét. A pápai sereg pedig jun. 13-án állást foglalt Dragonara körül s itt várta be a normannok támadását. A két sereg közt egy domb volt, melyet a normannok azonnal megszálltak, s innen kényelmesen szemlélhették az ellenség csatasorait, minek első eredménye az lön, hogy fogalmat szerezhettek maguknak az ellenfél haderejéről, s meggyőződhettek róla, hogy az korántsem oly félelmes, mint a minőnek híresztelték. S ez bátorságukat még inkább növelte. A pápai sereg vezérei azonban minden óvó rendszabály alkalmazását elmulasztották. A sereg felállításában is ügyetlenül jártak el. Első hiba mindenesetre az volt, hogy az említett dombot idejekorán nem szállották meg. Azonkívül a különben se nagyon vitéz olasz katonákat egy csomóban állíták fel a jobb szárnyon, még pedig meglehetősen ritka sorokban. A bal szárnyon pedig tömör falat képeztek a pánczélos németek. A normann csapatok vezérei Humfred gróf, Richard, aversai gróf és Guiscard Róbert voltak. Humfred a németeket, Richard pedig az olaszokat támadta meg. A támadás oly heves volt, hogy a pápai haderő megrendült. A bal szárnyon harczoló németek szilárdan tartották magukat, de az olaszok nem bírták ki sokáig a normannok csapásait. Az a lelkesedés, melylyel kevéssel előbb a csata megkezdését sürgették, csakhamar eloszlott, soraik lassankint bomladozni kezdtek, s végre rendetlen futásnak eredtek, üldöztetve a normannoktól, kik mindazokat irgalmatlanul lekaszabolták, kiket utolértek. A bal szárny azonban rendületlenül állott. Az olaszok, megfutamítása után Guiscard Róbert, ki a tartalékot vezérlé, segítségére sietett Humfrednak, de a németeket a megsokasodott ellenség se volt képes visszavetni. Hatalmas päizsaik mögött rendületlenül állottak mint egy sziklafal s csak midőn az olaszok üldözésétől visszatérő Richard gróf oldalba támadta őket, kezdtek kidőlni a vitéz német harczosok, de nem hátráltak, ott hullottak el, hol a csata kezdetétől fogva állottak. „A halál órájában, igy ír Rohrbacher, azon édes vigaszuk volt, hogy az egyházat kiátkozottak, az elnyomottakat kínzóik ellen
