Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
312 •- ' ' ' ' MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM telepedtek, néhány százan egész seregeket vertek le, s minden segítség és befolyás nélkül foglalták el a tartományokat, melyek most birtokukban voltak. A pápa iránt érzett mély tiszteletük azonban arra ösztönzé őket, hogy meg ne támadják az egyház fejét, hanem békeajánlatokkal lépjenek eléje. Követséget menesztettek tehát Leohoz, s fölkérték őt, hogy hagyja őket országuk birtokában, ők adófizetésre kötelezik magukat, s a tartományokat, melyet kardjuk erejével hódítottak meg, a pápa fenhatósága alá vetik. Hivatkoztak egyszersmind arra is, hogy már Konrád császár is hűbérül adta az aversai grófságot Rainulfnak, egy normann vezérnek. A normannok már annyiszor megígérték, hogy jobb útra térnek, hogy felhagynak garázdálkodásaikkal, hogy ezen ígéretüket nem igen lehetett komolyan venni. Mindazáltal a békiilékeny Leo pápa hajlandónak mutatkozott az alkudozásra, remélve, hogy a vérontást elkerülheti. A pápai sereg vezérei azonban s a pápa környezetében levő tanácsadók ez ellen tiltakoztak s ezt gyáva meghátrálásnak tekinték. S a sereg is oly harczi kedvet tanúsított, hogy a pápa kényszerítve volt kijelenteni a normann követek előtt, hogy az egyedüli föltétel, melynek árán a normannok életüket megmenthetik, az, hogy haladéktalanul kitakarodnak Olaszországból. E hír a normannokat nagyon lesújtotta. Vallásos érzelmük tiltakozott az ellen, hogy a pápát megtámadják, büszkeségük viszont fellázadt azon gondolatra, hogy a vérükön szerzett országot odahagyják. Ezenkívül a legszorultabb helyzetben is voltak. A hatalmukban levő összes tartományok lakói feltámadtak ellenük s egyesülve a pápai hadakkal körülfogták táborukat s minden közlekedésnek útját elvágták, úgy hogy élelmiszereik is mind elfogytak, s ha a harczra nem szánják el magukat, éhen kell halniok. „A koczka eldőlt, írja Hunkier, s dühös oroszlánokként ragadták meg a kardot azon szilárd elhatározással, hogy drágán adják el életüket s halálukban is emlékoszlopot állítanak maguknak, hogy megmutassák az utókornak, hogy bátorságuk sohasem lohadt le. Ily lelkületű nép mindig erős.“ x) *) Hunkier : Leo d. IX. u. s. Zeit. 237.
