Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
202 MUNKÁLATOK LYIII. ÉVFOLYAM De hát nem fölösleges-e ezen együttműködése a két rendbeli okoknak ? Isten egymaga is elég hatalmas az eredmény létesítésére ; miért hívja tehát segítségül a másodrendű okokat, teremtményeit? Más részről tekintve pedig a dolgot, ugyan miért alkotott oly tökéletlen világot, melyet örökösen támogatnia kell ? Természetes, hogy Isten elég hatalmas Arra, hogy a világban tetszése szerint létesítsen hatásokat, eredményeket. Igen ! de a kik a jelen ellenvetést komolyan fölvetnék, egy nagy igazságot hagynának figyelmen kivül, azt t. i., hogy a világot* nem szeszélyes mindenhatóság teremtette, de szeretet ! Hogy végtelen tökéletességeit s első sorban szeretetét a semmiségbe kisugározza, azért alkotta Isten e világot. E szeretet, mely önmagában teljesen boldog volt, boldogítani akart másokat is. Boldogságunknak alphája létünk, betetőzése pedig cselekvésünk ; — mindig igy tartották ezt az emberek. Szeretetből alapította meg boldogságunkat létünk adásával, szeretetből tette rá a koronát azzal, hogy megengedte, hogy működhessünk. Hogy pedig az ő világa oly gyámoltalan, mely a maga lábán megállani nem tud, annak oka nem O, de az a semmi, melyből létünk született. Ez az Ő eszméjének fényéből mit sem von le, ellenkezőleg átérteti velünk azt a szent szót : Ego sum, qui sum ! Az értelemmel biró lények szabad elhatározása sem szenved csorbát Istennek közreműködése miatt. Valamint az isteni föntartás módja más az állagoknál, más a járulékoknál, és ismét más a járulékok megannyi osztályánál : ugj^ az isteni közreműködés is külömbözik a szerint, a mint más és más lényekkel működik közre. Az isteni közreműködés alkalmazkodik a másodrendű okok természetéhez ; a nem szabad lényeknél determinált, a szabadoknál közömbös. Tehát nem kényszerít, csak lehetővé teszi,., hogy akarjunk. Nagyon természetes, hogy Isten vétkeinkben is működik. Vájjon vétkezik-e? Nem! Miért? Mert a vétek sohasem maga a cselekedet, gondolat vagy szó, hanem a cselekvő lelkülete és az isteni akarat közt mutatkozó diszharmónia. Már pedig Istené csupán maga a cselekedet, annak a cselekvő leikéhez és az örök törvényhez való viszonya rajta kivül áll.
