Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)

Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége

AZ ISTENI KÖZREMŰKÖDÉS 203

Ha Ő egy gyilkossal együtt működik, csak azt teszi, a mi teljesen jogában áll, lévén 0 életnek s halálnak ura. Ha 0 egy tisztátlan gondolattal közreműködik, ezzel csak azt teszi, hogy létesít egy cselekvést, a mely csak úgy lehetne jámbor fölfohászkodás, mint tisztátlan gondolat, nyájaskodás, mint harag.

Hogy eme nehézségek teljesen eltűnjenek, helyén levőnek találjuk kutatni, mi része van az eredményben az első- s mi a másodrendű oknak? Mindenekelőtt teljesen bizonyos, hogy nem lehet, valami reális külömböztetést téve a dologban, az egj^mástól realiter külömböző dolgok egyikét Istennek, a másikát a teremtménynek tudnunk be. Oka, mert vannak eredmények, elért hatások, melyek oly egyszerűek, hogy bennök reális külömböztetés nem lehetséges ; pl. az akarás tényéből nem lehet részt választanom Isten s az akaró részére — szólva realiter külömböző részekről. Maradnak tehát az ész által tett, de magában a dologban kellő alappal biró külömböztetések — virtuales distinctiones, minők pl. ha egy és ugyanazon dolgot úgy fognók föl, mint létezőt, állagot, élőt, eszest, embert stb. Ezen külömbözések mindmegannyi okozatnak tekinthetők, a melyek számára okokat kell keresnünk. Vannak, melyek inkább Istenre s vannak, melyek inkább a teremtményekre vihetők vissza mint okokra. Ugyanaz történik itt nagyban, a mi történik kicsiben, ha egy késsel valamit megmetszek. Maga a metszés léte inkább a késre magára, a metszés alakja inkább a kés alakjára vezetendő vissza. Kérdezzük tehát, mi lesz a másodrendű okok létesítette eredményekben az elsőrendű oké? Erre irányadó csupán csak az a hasonlóság, proporczio lehet, mely az egyes virtualiter külömböző részek természete s a létrehozó két rendbeli ok természete között létezik. Valószínűnek, természetesnek látszik, hogy az eredménynek legáltalánosabb része lesz leginkább betudandó az elsőrendű oknak, a többi kevésbbé általános, vagy épen nagyon is osztályozó részek pedig a másodrendű okokra lesznek visszavezetendők. A legáltalánosabb pedig mindenben a lét, tehát ez — s a mi ennek megtestesülésével, a lénynyel egyenlő értékű, az egység, az igazság és a jóság — Istennek tulajdonítandó. Hogy pedig valami nemcsak létezik, de mint