Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
AZ ISTENI KÖZREMŰKÖDÉS 193 nalizmus s a deizmus. Amaz minden működést a másodrendű okok közreműködésének teljes kizárásával Istennek tulajdonit,, — emez a másodrendű okok működéséből Istent teljesen kirekeszti. Egy példáját mutatja e két tétel a filozófiai tanulmányok során oly gyakran felötlő érdekes ténynek, hogy a kér. bölcselet óvakodva a szélsőségektől, a biztos közép- útón szokott haladni. Az okkazionalisták tehát igy fogták föl az összes másodrendű okok működését, mint optikai csalódást és kimondották a tételt, hogy a másodrendű okok csak jelen vannak, és ezen alkalommal Isten működik. Nem egyéb ez, mint szűkebb körű, csak a cselekvésre, nem a létre kiterjedő pantheizmus. A deisták ellenben az atheistáktól csak annyiban külömböznek, hogy mig ezek kitörölték Istent a létezők sorából, addig ők magukra nézve kényelmes messzeségbe helyezték, — az egyik részről a nyílt képtelenségtől, Isten tagadásától, a másik részről isteni gondviseléssel elvál- hatlanul együtt járó örök igazságosságtól akartak menekülni. E két szélsőséggel kell szembe szállanunk. Szóljunk először az okkazionalizmusról ! Igaz-e, hogy a másodrendű okok nem működnek s csak Isten működnék jelenlétük alkalmával ? — mint ezt Malebranche s jóval előtte az arab filozófusok állították. Ezen tétel elfogadása nem egyéb, mint az összes bölcseleti hagyományok oldalba rúgása, sőt csak ahhoz hasonlítható, mikor egy bánya mélyére tévedt ember a fáklyájának fényét visszaverő fémet mentő világosságnak tartja s fáklyáját eloltja. — Jó éjszakát ész ! Nem mintha nagy oppoziczióra akadnánk ezen a bölcselet egyéb bakugrásaival rég feledett tételnél, de mert épen feladatunkba vág s némileg rokona a manap oly elterjedt pantheisztikus elméleteknek, szólunk hozzá. 1. Ismerésünk a külvilág körében a működésnél kezdődik s innen a tulajdonságokon keresztül halad a lényegig, mint a mely a cselekvések és tulajdonságok elve (princzipiuma). Ez nemcsak rendes, de egyetlen módja ismerésünknek — szem előtt tartva a dolgok természetes rendjét. Oka ennek az, mert az ismeret az által keletkezik, hogy az ismerő alany és a megismert tárgy közreműködve kölcsönösen képet hoznak létre 13 Munkálatok 58. évf.
