Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)

Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége

AZ ISTENI KÖZREMŰKÖDÉS. végtelen és a véges, az önmagától való és a létének okát másban biró, a szükségszerű és az esetékes, a föltétien és a föltételes stb., szóval a létezők ezen két osz­tálya — bármely oldalról tünteti is föl külömböző voltukat a bölcselet — mindegyik szempontból a legszorosabb kapcso­latban mutatkozik ; egyik a másikat követi, mint az árnyék a testet. A köztük létező viszony azonban lényegesen külöm- bözik a két végső pont természete szerint ; más, ha a véges, más, ha *a végtelen szempontjára helyezkedünk. Az egyik osztály — mely a bölcselet előtt föltáruló összes szempon­tokból mindig a tökéletlent képviseli — szükségképen teljes füg­gésben van a másikkal, a tökéletessel szemben, melyet a hivő lélek Istennek nevez. De ha a viszonyt a másik oldalról, Istennek, a végtelennek oldaláról tekintjük, valamint semmi más, úgy ezen együtt létezési viszony sem szükségszerű. Az egyszerű keresztény így fejezi ezt ki : Isten el lehet a világ nélkül, a világ Isten nélkül nem. Isten a világ nélkül is vég­telenül tökéletes, mindenütt jelenlevő, mindenható, örök, vég­telenül jó s önmagában tökéletesen boldog — valamiképen a mi boldogságunkhoz, tökéletességünkhöz egy szikrányi köze sincs, vájjon van-e, nincs-e árnyékunk. Ellenkezőleg az összes véges, esetékes, föltételes dolgok léte lényegesen Isten létéhez simul mindenben ; annyiban létezhetik, a mennyiben Isten létezik, s annyiban létezik, a mennyiben Isten akarja

Next

/
Oldalképek
Tartalom